Őseink útján
Őseink útján
A Tiszavasvári Vasvári Pál Társaság, melynek jelenleg 107 tagsági díjat fizető tagja van, Felvidék és Erdély után most ezt az útirányt vette célba. Ötvenen, dugig megtöltött busszal érkeztünk a korábban elérhetetlennek tűnő, történelmünk sorsfordulóit megért helyeire.
Gyönyörű helyeken jártunk a Kárpátokban, Árpád vezér, Rákóczi fejedelem és Kossuth apánk által nevezetessé válló emlékhelyekkel ismerkedtünk. A “vereckei kígyón felkapaszkodva” egymás kezét s a torzót körbefogva, elérzékenyedve énekeltük Himnuszunkat.
Elszorult torokkal, szomorú szívvel a “malenkíj robot” szolyvai émlékparkjában a Szózatot énekelve, gyertyákat gyújtva az értelmetlen, kegyetlen terror áldozataira emlékeztünk. Huszt romvára alatt a társaság vezetője Ráduly Sándorné Kölcseyt idézte lelki szemeink elé.
Európa közepén megérintettük a ”szerencsepontot”, Rahó után megcsodáltuk a lágy zúgású Fehér- és Fekete-Tisza összefolyását.
Kirándulásunkat még emlékezetesebbé tette a kiválóan megszervezett, jól felkészült borozsvai falusi vendéglátás és idegenvezetőnk, Borbély Ibolya beregszászi tanárnő professzionális útmutatója.Minden helyről, “fűről-fáról”,kőről-hegyről és emberről volt egy-két kedves szava, mondanivalója.
Haza- és emberszeretete, hely- és történelem ismerete, szolgálatkészsége és feledhetetlen előadói stílusa utólérhetetlen. A kirándulás megszervezésében tagtársaink, a Bagdi házaspár szorgoskodott. Köszönet nekik.
A határra érkezve a szemellenzős hatóságok sem tudták lehűteni a jó hangulatot. Az indokolatlanul hosszú várakozások, a túloldali , “jattot” kiprovokáló hivatalnokok, az innenső oldalon a cigiért mindent feltúró, de ez esetben hasra eső vámos buzgósága (még, ha meg is érthető) visszataszító, nem méltó a 21. században.
A “cigiszimat”melléfogott, mert az egész kiránduló csoportban egyetlen bagós akadt, s a csen-csencs is messze állt a társaságtól. A busz zeg-zugát átvizsgáló fináncnak az egyik tagtársunk fogadkozott, hogy:” becs’ szóra nem csempészünk kis kínait.” A szigorú szolgálattevő vette a lapot: “nem kínait,hanem arabot keresek”-válaszolta.
E kis epizódtól eltekintve szép emlékekkel tértünk haza a magyarokat, a turistákat szeretettel váró és fogadó Kárpátaljáról.
Hankó András
