Sikeres emberek – Brekk János
Brekk János 
A bizalom mindennek az alapja. Számára enélkül nincs munka- vagy üzleti kapcsolat. No meg szimplán emberi. Még azt is elfogadja, hogy vannak, akik ezzel visszaélnek, ám ő ettől is mindig egyenes marad, hiszen így engedték útjára a szülői házból. A család és a munka mellett mindene a sport, a foci, nem kis pénzt áldozott már erre. Miként mondja, nem kártyázik, nem kaszinózik, neki a FOCI van. Meg egy mondása, amit megyeszerte ismernek: edzünk, nyerünk, mulatunk, aki ezt a sorrendet felcseréli, az ki van rúgva. Ilyen Brekk János.
A fiatal srác, miként oly sokan, nagy focista szeretett volna lenni. Álmaiban zsúfolt stadionokban ontotta a gólokat, az ő nevét skandálta a publikum. Aztán reggel megtörölte szemeit és indult a suliba. Pócspetriben, hiszen Brekk János innen indult. A serdülőkor már a fővárosban találta, mert ugyan szülei támogatták álmai megvalósítását, ám a földön maradva szakmát szerettek volna adni gyermekük kezébe. Mégpedig egy, az akkori szakiknál jegyzett esztergályosit. Jani így focizott az MTK serdülő és ificsapataiban, mellette korán kelt és inaskodott a Ganz-MÁVAG-ban. Kemény, fárasztó évek voltak, időnként magányosan, szülőktől, barátoktól távol teltek a testet és lelket acélozó napok, hetek.
Aztán Nyíregyházára került, mégpedig 1975-ben, az akkor NB III-as Szparihoz. Ment ugyanaz, mint korábban, munka, aztán edzések, meccsek. Újra munka, edzések és meccsek. Majd a Mezőgéphez került és egyre komolyabban vette a munkát, a Janiból János lett. Egyre feljebb lépkedett a szakmai ranglétrán, amikor jött 1993, a nagy változás esztendeje. Brekk János vállalkozó lett, és lerakta a Brekk Művek alapjait. Összekuporgatott pénzéből, aztán uzsorára felvett hitelből egy autószerelő műhelyben indult be a cég. Jöttek a megrendelések, jött a pénz, amit jó gazda módjára nem herdált el, hanem visszaforgatott, újabb, korszerűbb gépeket vett. Alkalmazottait, pontosabban munkatársait jól megválogatta, olyanokat vett fel, akikkel korábban együtt dolgozott, akiket ismert, hiszen nála szent a bizalom. És mások megbecsülése. Megbízható munkatársai talán nélküle is vinnék a boltot, persze, azért a megrendelésekhez, az üzleti tárgyalásokhoz Brekk János kell, az ő neve garanciát jelent, ami talán a legnagyobb üzleti elismerés. A szakmait pedig 2009-ben a megyei Kereskedelmi és Ipari Kamara az Év Vállalkozója Díja jelentette.
Család, munka, foci
Sohasem feledi, hogy honnan indult, milyen volt az, amikor srácként csak kiflire tellett, vagy ifjú házasként rettegni kellett amiatt, hogy tudják-e fizetni az albérletet, a rezsit. Szerencsésnek vallhatja magát az, aki a Brekk Művekben dolgozik. Itt senkinek sem lehet banki hitele, aki rászorul, kap céges kölcsönt, amit a fizetésből törleszthet. Itt nem késnek a fizetések, és a főnök karácsonykor és húsvétkor sem feledkezik meg azokról, akik a cégnek, és persze maguknak is termelik a pénzt. Az érem másik oldalát az jelenti, hogy amikor megrendelés, munka van, akkor nem nyolcórás a műszak, nincs hétvége vagy ünnepnap, akkor munka van. Mégpedig precíz, megbízható – csupán ennyi a követelmény.
Aztán bővült a kör, hiszen a fitneszbe is belevágott. Ebben a főszerepet a család – évtizedek óta jóban-rosszban párja és három leánya – viszi. Menni látszik az üzlet, olyannyira, hogy immáron két Brekk Fitness is van Nyíregyházán, és lehet, hogy ez még nem a vég. Nem titkolja, hogy szeretne egy, a nevével fémjelzett fitneszhálózatot kiépíteni a megyében. Tudja, hogy nincs megállás, több lábon áll és mindig az előrébb lépésre, a fejlesztésekre fekteti a hangsúlyt. Nem csak beszél róla, maga is rendszeresen sportol, karbantartja magát – nem mondanák róla, hogy félúton van ötven és hatvan között, hiszen kell kondi a hétköznapok csatáihoz.
Játékosként nem futott be párját ritkító karriert, ám edzőként már jegyzett név a szakmában. A kéki gárdával a megyei II. osztályban, a sényőivel a megyei I. osztályban ért el szép eredményeket. Aztán Rakamaz már az NB III-at jelentette, miként Tuzsér, ahonnan az NB II-ig jutott. És jött álmai csapata, nem a Real, nem a Milan, hanem a Szpari, ahol egykoron a labdát is rúgta. Kitörölhetetlen emlék ötvenedik születésnapja, amikor élete első NB I-es meccsén dirigálta a Szparit Révész Attilával Tatabányán. Nem csak a szakmai munkából vette ki a részét, mindenhol – amolyan mecénásként – pénzt is vitt az akkori csapatához. A Brekk Művek esztergáinak pénzforgácsait mágnesként szippantotta fel a foci.
Amíg a gazdaságban hál’ Istennek csak sikerekről számolhatunk be, a fociban az öröm mellett az ürömből is kijutott. A Szpari kiesett az élvonalból, aztán az NB II-ből tavaly nem sikerült visszajutni, majd a klubnál kialakult helyzet miatt Brekk János felállt, kiszállt a Szpariból. A focit egy ideig a legmagasabban jegyzett hazai edzőkurzus, a pro-licenszes képzés sikeres elvégzése jelentette, ám, aki ismeri Brekk Jánost, tudhatta, hogy előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan szintű csapatnál, de a kispadon fog ülni! Ez meg is történt, hiszen a tulajdonsváltást köveően ismét a Szparit irányítja szakmai igazgatóként.
