Soha nem volt jogok

Akt.:
Soha nem volt jogok
© illusztráció
Nem volt szép korszaka ez a fejlett világnak, Martin Luther bele is halt: 1968-ban egy orvlövész végzett vele – Nyéki Zsolt jegyzete.

Vannak ügyek, értékek, amelyekről nemes mivoltuknál fogva okkal feltételezhetnénk: fenntartások nélkül élveznek egyetemes támogatottságot szerte a nagyvilágban. Ám tudjuk: ez a világ nem olyan… Ez olyan, hogy az érdekek mindig viszonylagosság tárgyává teszik a nemes eszméket, amióta az ember csak a civilizáció útjára lépett. Tegnap, december 10-én volt 65 éve annak, hogy ENSZ Közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ugyancsak tegnap az ENSZ jelenlegi főtitkára is megjelent Johannesburgban, ahol a Nobel-békedíjas Nelson Mandela, volt dél-afrikai elnök gyászszertartásán egymást követték a világ sorsát egykor és ma meghatározó politikusok, nagyhatalmi vezetők.

Szebbnél szebb gondolatsorokkal méltatták az emberi jogok egykori élharcosát, de a szép szavak mögött azért kicsit felmerült a hitelesség kételye. Itt van például az Amerikai Egyesült Államok: bőven lett volna ideje tenni valamit a szabadságharcosért és ügyéért a 27 év alatt, amíg szegény a börtönben ült. Ám amikor Mandelát 1964-ben bebörtönözték, az USA a saját Mandelájával birkózott: a nagyot álmodó Martin Luther King 1963-ban kétszázezer tüntető élén követelt egyenjogúságot, mert bizony a „feketék” nem mehettek be éttermekbe, iskolákba, nem szállhattak fel buszokra úgy, mint a „fehérek”. A demokrácia hazájában pár évvel korábban letartóztattak egy afroamerikai nőt: bizonyos Rosa Parks nem adta át a helyét az autóbuszon egy fehér utasnak. Csak azért engedték szabadon, hogy megfékezzék a zavargásokat. Nem volt szép korszaka ez a fejlett világnak, Martin Luther bele is halt: 1968-ban egy orvlövész végzett vele. Igen, ma már könnyű szép beszédeket tartani, magasztalni a valóban nemes lelkű harcost, feledni a múltat, de ettől még a szégyenfoltok ott éktelenkednek, így az is, hogy ENSZ nyilatkozatát sem szavazta meg több ország.

A világpolitika szereplői egekbe emelnek, és sírba löknek (szó szerint!) – és nem sokat változtak ötven év alatt. Kanada például ma simán kijelentheti, hogy nem kér az adófizetők pénzére vágyó menekültáradatból, és amikor mégis megjelennek az országban, törvényt módosít a gyorsabb kitoloncolás érdekében, és addig is kijárási tilalmat rendel el a menekülteknek. Nem sokan tehetik ezt meg rajta kívül. A franciák elegánsabban, 400 eurót fizetve tessékelik vissza Romániába a nem kívánt „elemeket”. Sajnos nem Mandela lesz utolsó harcos az emberi jogok csatamezején.








hirdetés