Sok a régi barát az első bében

Akt.:
Rebekát puszival ébresztette édesapja
Rebekát puszival ébresztette édesapja
Nyíregyháza – Becsengettek: az első tanítási napra lapunk is elkísérte Rebekát.

Nagy napra ébredt pénteken reggel Hevesi Rebeka. A hétesztendős kislány a megszokott óvodai csoportszobát maga mögött hagyva először lépte át a Szent Miklós Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium kapuját. De ne szaladjunk ennyire előre…

Puszik és ölelések

Nem sokkal reggel fél hét után érkeztünk meg a Hevesi családhoz. Petra és kisebbik lánya, Blanka – vagy ahogy mindenki szólítja, Póni – a korai vendégség ellenére széles mosollyal fogadtak minket.

– Még lustizik egy kicsit – árulta el a fiatal anyuka a gyermekszoba felé intve. A rózsaszín birodalom emeletes ágyának felső szintjén Rebeka éppen a másik oldalára fordult. – Nehezen aludt el, nagyon izgatott volt. Várta már az évnyitót, de egy kicsit aggódik is az új környezet miatt, annak ellenére, hogy az osztálytársai háromnegyedét már ismeri, hiszen egy óvodába jártak – mesélte Roland, a családfő nagylánya hátát simogatva, aki álmoskásan köszöntött minket. Ébredés utáni megilletődöttségét legyűrve invitált minket a konyhaasztalhoz, és míg Pónival megreggeliztek, volt egy kis időnk beszélgetni.

reggeli-nelkul-sehova-1

– Együtt választottuk ki az iskolatáskát, a füzeteket és a tolltartót is. A könyveket még nem kaptuk meg, ma fogjuk, és hétvégén befedjük – magyarázta, s miután lenyelték az utolsó falatot, fogat mostak és Rebeka felvette az ünneplő ruháját, Petra, akinek arra is volt ideje, hogy főzzönk nekünk egy isteni kávét, megfésülte a csajok hosszú, szőke hajkoronáját. Gyors létszámellenőrzés után búcsút intettünk Béci teknősbékának és kitódultunk az ajtón.

Póni még csak ötéves, így útba ejtettük a Szent Miklós görögkatolikus óvodát is, ahonnan nyár elején ballagott el Rebeka. A kislány puszit nyomott húga homlokára és átsétáltunk a suliba.

poni-biztato-olelese-az-oviban-1

Póni biztató ölelése az oviban

– Dicsőség Jézus Krisztusnak! – köszöntöttek minket a kapuban, ahol az immár komoly elsős elengedte anya és apa kezét, hogy megölelje volt ovis társát, Rékát.

– Ezt a szokást az óvodából hozták magukkal. Arra nevelték őket, hogy szeressék egymást, legyenek nyitottak, elfogadóak, merjék elmondani az érzéseiket, gondolataikat – jegyezte meg Roland már az 1.b feliratú ajtó előtt.

Kedves meglepetés

Az osztályterembe lépve huszonöt szempár nézett ránk. A gyerekek tekintetéből ugyanazt olvashattuk ki: izgatottak, kíváncsiak és egy kicsit talán félnek is attól, ami rájuk vár. Rebeka épphogy helyet talált magának egyik hátsó padban, megérkezett Szandra, a kislány barátnője – így már padtársakként üdvözölték egymást. Nyolc óráig még volt néhány perc, a meglepetés időben érkezett hát: Marika néni, Rebeka egykori óvónénije ugrott be egy ölelésre, néhány kedves szóra.

– Nagyon szerettük Marika nénit, megsirattuk mindketten – mondta Petra mosolyogva, párás szemekkel. A meghatottság szinte minden anyukára átragadt, s amikor a kis diákok levonultak az udvarra, a tanévnyitó ünnepségre, előkerültek a papírzsebkendők is.

Nehéz búcsú

– Kívánom, hogy a megismerés és a tudás vágyával lépjétek át az iskola küszöbét, s tanuljatok meg eligazodni a titeket körülvevő világban. Tanuljatok szorgalmasan, kitartóan, hiszen mit ér a tehetség, ha nincs akarat? Tegyük a dolgunkat, mindenki a saját területén, a legjobb tudása szerint. Ehhez sok erőt, állhatatosságot és hitet kívánok nektek. Éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket! – tanácsolta az intézmény igazgatója, Tamás István.

rebeka-vidaman-koszont-el-szuleitol-az-e-1

Rebeka vidáman köszönt el szüleitől az első tanítási napon | Fotók: Sipeki Péter

A szülők és az elsősök moraja lassan hagyott alább az osztályteremben, ahol már az asztalokon tornyosultak a tankönyvek. A kicsik osztályfőnöke, Vinnainé Futkos Éva meglepetéssel is készült: a lányok rózsaszín, a fiúk kék, angyalkával díszített ceruzát kaptak tanítónénijüktől. Rebeka mosolyogva mutatta nekünk is az ajándékot, sorba vettük a könyveket, munkafüzeteket. Minden a táskába került, így a nap legnehezebb része következett (legalábbis a szülők számára): a búcsú. A kislány magabiztosan köszönt el, hiszen már érzi, jó helyen, barátok között van. A küszöbről még integettünk, aztán mögöttük bezárult, előttük pedig kitárult a tudás ajtaja.

– KM-CsA –








hirdetés