Sokkoló trauma

Vári Fábián László kárpátaljai magyar költő, néprajzkutató mondta nemrég e sorok írójának: „A trianoni békediktátum számunkra olyan trauma, mely történelmünk folyamán a legrettenetesebb sérülést okozta a nemzet testén. Nem hiszem, hogy ezt valaha is ki lehet heverni.” Györke László jegyzete.


Igazából csak az érti, mit jelent a szülőföldjén kisebbségben élni, aki saját bőrén érzi, érezte ennek minden nyűgét. Első a megaláztatás. Mert amikor az embernek naponta a fejéhez vágják, hogy ugyan már, mit keres maga itt, miért nem megy a sajátjaihoz, miért beszél itt „külföldiül”, akkor bizony nem jó a kisebbségbe taszított ember közérzete.

Persze, nem minden többségi vágja a kisebbségi fejéhez, hogy „beszélj oroszul, ha orosz kenyeret eszel”, vagy éppen ukránt, vagy szlovákot, románt stb. Viszont a többségbe kerültek az „ajándékot” ezer körömmel szorítják, nem eresztik, mint akik érzik – bár bevallani sose fogják –, hogy nem éppen igazságos, tisztességes eszközzel jutottak ehhez a jusshoz.
A többségiek számára érthetetlen az is, hogy miért ragaszkodik annyira a kisebbség a saját kultúrájához. Miért ismeri például a kárpátaljai magyar jobban a magyar irodalmat, mint az ukránt. Hát ez felháborító! – vélik.

Vári Fábián László arról is beszélt, hogy fontos döntést hozott 2010-ben az Orszá­g­gyűlés, amikor kimondta: június 4-e legyen az összetartozás napja. „Ez elviselhetőbbé tette számunkra ezt a napot, közelebb hozta egymáshoz a szétszakított ország határon túlra taszított és az anyaországi magyarjait.”

Györke László








hirdetés