Sör, sramli – és az új honfoglalók

Sör, sramli – és az új honfoglalók
© Illusztráció: getty images
Mégsem fogyunk el e hazából… Bízunk a leendő kismamáinkban, akik a világ csodái mellett a születés csodájának is helyet szorítanak életükben, de a mentőöv egyelőre egész más helyről pottyan a nyakunkba. Egyre nagyobb számban települnek Magyarországra külföldről – magyarok, magyar gyökerekkel rendelkezők és abszolút „idegenek” egyaránt. Nyéki Zsolt jegyzete.

Sokkal gazdagabb országokat hagynak hátra, s két dolog űzi, hajtja őket hozzánk: a mind zordabbá váló természet, a klímaváltozás, valamint a jóléti államok idiotizmusba hajló idealizmusa. Nehéz eldönteni, melyik a veszedelmesebb: a tenger vízszintjének emelkedése, az ivóvíz fogyása, vagy a megmaradás alapvető társadalmi normáitól elrugaszkodott elvek politikája? Előbbi jól definiálható, megítélését nem övezi vita, míg utóbbi azonnal heves, önpusztító indulatokat, majd konfliktust gerjeszt, s vált ki menekülést. Arra minden normális ember csak bólintani tud, ha azt mondják neki: óvja a vízkészleteit és a termőföldjeit, de nem tud mit kezdeni, ha azzal sokkolják: Európában mától legyen fekete a sebtapasz, mert a fehér rasszista (svéd „találmány”), ne állítsanak karácsonyfát Brüsszelben, mert az bántja a muzulmán hívőket, s ugyanezen oknál fogva ne áruljanak sertéscsülköt a kölni büfékben. Az évezredes hagyományait védő német, holland, belga harcol az őrültség ellen, aztán ha belefárad, keres magának egy nyugodt helyet – mondjuk Magyarországot. Közel vagyunk, van folyónk és földünk jó, legelőinken a fű kövér, és a mi kis belpolitikai purparlénk az ő ingerküszöbüket el sem éri, amikor a táska pénzükből megvásárolt zalai, balatoni házaik udvarán sört bontanak és sramlizenére ringanak.

A jó öreg Kárpát-medence megint népek olvasztótégelye, s ha az elnéptelenedő falvainkra pillantunk, még örülnünk is kellene, hogy az üres portákat olyanok veszik birtokba, akik nemcsak lelaknak, pusztítanak, hanem őriznek, megtartanak. Ha már „willkommenskultur”, akkor inkább ez, de azért ne feledjük azt sem: a haza nem eladó, nem lehet az. Nem tudtam másra gondolni, amikor Zalaszabaron kerékpározva holland, Vonyarcvashegyen sétálva orosz kolóniákba botlottam, s a német felvásárlási kedv erősödéséről meséltek a helyiek. Isten hozott mindenkit, aki tiszteli a helyi törvényeket, szokásokat, hagyományokat és kultúrát, melyet a sajátjával maga is színesít. Ám nagyon kell a jó gazda egy kis közgazdász gondolkodással, mert az érkezők anyagi és szellemi tőkét is hoznak magukkal. Ezt kellene jól befektetni, kamatoztatni oly módon, hogy az ország gyarapodjon, erősödjön. „A nagy világon e kívül” ugyanis nincs hely számunkra, és gyermekeink unokáink számára sem.

Nyéki Zsolt








hirdetés