Lyuk van a helyükön...

A nyolcadik helyen táborozó egyesület ugyanis tizenöt eddigi felépése közül egyetlen egy sem végződött döntetlenre, ami egyedülálló jelenség a táblázaton.

– Az elmúlt évekkel ellentétben, amikor sokszor ikszeltünk, most jó ránézni a tabellára, ahol van egy lyuk és az a miénk – vette viccesre a figurát Bardi Attila, a Gyulaháza edzője. – Esküszöm, nem tudom mi ennek a magyarázta. Illetve talán az, hogy idegenben valóban kevés pontot szerzünk, gyakran vereséget szenvedünk, holott nyugodtan kijelenthetem, nem futballozunk rosszul. Ugyanakkor hazai pályán egyértelműen győzelemre játszunk, ez meg áltatalában megvalósul. Ősszel csupán egy kivétel akadt, a bajnokságot vezető Várdától itthon kikaptunk, bár azt gondolom, ezért nincs miért szégyenkezni.

Summa summarum: a Gyulaháza szénája jól áll, különösen, hogy vasárnap legyűrte a második helyezettként érkező, az összecsapást követően egy pozíciót visszaeső Nagyszekerest. Mindazonáltal nem vehetik lazára a folytatást, mivel alap esetben négy, a legdurvább verzió bekövetkeztével (három szabolcsi legénység NB III-as búcsúját feltételezve...) akár hét csapat is kipottyanhat júniusban.

– Most játszottunk talán a legfegyelmezettebben, mindenki tette a dolgát, ráadásul szinte hiba nélkül, csak így lehetett keresnivalónk. Pedig a Nagyszekeres jó csapat, véletlenül ugyanis nem lehet ennyi meccset nyerni és tartósan megragadni az élcsoportban. Szép győzelmet arattunk, de nekünk sem árt figyelni a mögöttünk állókra, bár erre azt mondom: nonszensz lenne, ha a szezon végén szinte a fél mezőny kiesne. Ilyen talán még soha nem volt. Tény, egyelőre ezzel kell számolni, mégis furcsa belegondolni. A mi szempontunkból biztató, hogy a legutóbbi évadhoz képest jelentősen javultunk: sehol nem fociztak le bennünket, igazán súlyos vereség nem csúszott be, továbbá reményteli, hogy többnyire a jó játék dominál.

- Koncz Tibor -