Bringára fel bátran, sóstóhegyiek!

Akt.:
Sóstóhegyről ma már biztonságosan be lehet tekerni Nyíregyházára
Sóstóhegyről ma már biztonságosan be lehet tekerni Nyíregyházára - © Fotó: Pusztai Sándor
Sóstóhegy – Nagyon elkerekedhetett finn ismerősöm szeme, amikor húsz éve egy levélben nem szakkönyvet vagy egyebet kértem tőle, hanem a kerékpár hátsó kis­ülésére szerelhető, kihajlítható táblát, ahhoz hasonlót, amivel a vasutasok menesztenek, azaz indítják a szerelvényt. Fehér műanyag szár, a végén egy kör, benne egy ugyancsak kör alakú prizma.

Óriási sikerem volt vele az utakon, és nemcsak a befelé meredő „akadály” miatt kerültek ki megfelelő oldaltávolságban az autók, hanem a csodálkozás miatt is. Ugyan ki a csoda lehet ez? Netán álcázott kerékpáros rendőr civil ruhában? Mindenesetre az egyszerű kis eszköz a célját elérte.

Erre már nincs szükség, amióta elkészült a Sóstóhegyi úton a Korányi útra bevezető kerékpárút. Lakóhelyemtől a munkahelyemig, a Nyíregyházi Egyetemig nyugodtan kerekezhetek.

Sajnos, jellemző, hogy az autósok nem szívesen lassítanak egy kerékpáros láttán. Ezt csak azok teszik meg főként, akik tudják kontrollálni magukat, akik maguk is felpattannak időnként a kétkerekűre. Ugyanis gyakran azzal szembesülhetünk, ha az úton kényszerülünk kerékpározni, hogyha szemből is közeledik egy autó, és mögöttünk is jön egy jármű, ez utóbbi hajlamos kicentizni. Sokan nem gondolnák, de nagyon kell figyelni az út szélén álló, parkoló személygépkocsira, teherautóra, ha benne ül a sofőr, nehogy ránk nyissa az autót. Jómagam csak a térdem ütöttem meg így, de egy ismerősömnek tragédiával végződött.

Természetesen, ahogy autóvezető és kerékpáros vagyok, nem csupán az autósok hibáit veszem észre. A sétálóutcában még mindig ritkán látom, hogy a közterület-felügyelők megállítanák az „ezerrel teperő” elsősorban fiatal bicikliseket. Ott ők cen­tizgetnek, néha érezzük, hogy a svung szinte megcsap. A zebrán átkerekező, nagyon siető biciklizőkről ne is beszéljünk.

Az utóbbi években a kerékpárutak száma és kilométerhossza óriásit nőtt. Kerékpározni jó, munkahelyre vagy a városba „ügyintézni”. Nem költünk benzinre, nem kell parkolót keresni, és nem szennyezzük a környezetet. Helyette tavasszal orgona- és akácillatban gurulunk, felélénkít és megmozgat a kisebb-nagyobb táv. Jómagam hetente többször elkerekezek a Nyíregyháza melletti Sóstói-tóhoz, megnézem, megvan-e, és ellazulok. Nagyszerű kikapcsolódás és sport egy nyári balatoni kerékpáros körút. Lehet szemlélni a nyaralókat, amelyekről elmondható, hogy nagy többségében a Kádár-érában épültek, és nem feltétlen a felső tízezer tagjai a tulajdonosok.

Ja, és el ne feledjem! Kerékpározás közben lehet szemlélődni, elmélkedni, gondolkodni, fejben cikket írni. Ez is úgy született. Minya Károly

– MTI –



Sóstó.
SZON.HU






hirdetés