Spanyolország finom ajándékai a világnak

Madrid egyik leglátogatottabb tere a Plaza Major, ahol a turisták számos étterem és bár közül választhatnak
Madrid egyik leglátogatottabb tere a Plaza Major, ahol a turisták számos étterem és bár közül választhatnak - © Fotó: a szerző
Spanyolország – Sok saláta, sok gyümölcs, de még több tapas és paella: a spanyolok imádnak enni.


A spanyolok szeretnek enni és inni, megadják a módját az étkezésnek, és láthatóan nem foglalkoznak a „hat óra után már ne együnk semmit” tanáccsal. Mivel későn kelnek és későn is fekszenek, nem ritka, hogy a családok este kilenckor, tízkor ülnek be vacsorázni. Van is hová, a városokban ugyanis egymást érik a hangulatos éttermek és tapas bárok, ahol gyakran élő zene és flamenco-táncosok fogadják a vendégeket.

A tapas remek találmány, hiszen nincs hozzá szükség másra, csak jó minőségű sajtra, kolbászra vagy sonkára, néhány szelet friss kenyérre, és egy tálka jó minőségű olívaolajra – mindössze ennyi kell a hamisítatlan spanyol tálhoz. A tapák közé tartozik a spanyol omlett, a tortilla, amit a spanyolok szívesen fogyasztanak reggelire, de napközben is bárhol kaphatunk egy szeletnyi friss omlettet, ami a legtöbb esetben valamilyen zöldséget, általában zöld babot tartalmaz. A spanyol előételek megkerülhetetlen eleme az olajbogyó, amely magában és bármilyen spanyol előétel mellé fogyasztva is tökéletes, de híres nemzeti étel a hideg zöldségleves, a gazpacho is, amelynek kenyérrel sűrített változata is népszerű.

Valencia aranya

Ha Spanyolország, akkor paella! A rizses finomság Valenciából származik, eredetileg angolnából, csigából és zöldbabból készítették. Ma a klasszikus paella valenciana alapját a csirke- vagy nyúlhús adja, de a turisták számára rengeteg változatot készítenek, többek között tenger gyümölcseivel, de gondolnak a vegetáriánusokra is, így számos zöldséges paella közül is választhatunk. A fekete rizses változat a színét és nevét a polip tintazsákjának köszönheti, a legkülönlegesebb fajta paellában pedig a rizst tészta helyettesíti – ezt feledékeny halászoknak köszönhetjük, akik útjukra nem vittek magukkal rizset, tésztát viszont igen. Fedő nélkül készítik széles, lapos, kétfülű serpenyőben, amit keleten paellának, másutt paellerának neveznek – az étel az edényről kapta a nevét. A főzés során a rizst nem szabad keverni, ezért fontos az egyenletes hő és a fatüzelés. A rizst a La Mancha vidékén termesztett sáfránnyal színezik sárgára. A többi hozzávaló között lehet a murciai szárított édespaprika, az andalúziai olívaolaj és friss zöldségek, valamint a helyben termesztett citrom leve és egy kevés száraz fehér bor. Hagyományosan egyenesen a serpenyőből fogyasztották, ki-ki a saját kanalával.

A legjobb és a legdrágább

A spanyol ételekről szólva nem feledkezhetünk meg a sonkákról, amelyeket aszerint különböztetnek meg, hogy milyen sertésből készültek, hogy a sertést miként takarmányozták, s milyenek voltak a tartáskörülmények.

A két legismertebb spanyol sonkafajta az iberico és a serrano. Ez utóbbi alapját adó fehér sertés körül kevesebb a mítosz, mint az iberico fekete sertése körül, ennek ellenére kiváló sonkák készülhetnek a vidéki, „háztáji” fehér sertésekből is. Nyugat- és Délnyugat-Spanyolország – ahol paratölgyek és magyaltölgyek alatt levendula, kamilla, kakukkfű burjánzik – a természetes élettere a szürke ibériai félvadsertésnek (cerdo iberico), melynek másik neve pata negra. Itt készülnek a világ legjobb és legdrágább sonkái. A sonkának valót durva sóba teszik, ezután megy a szárítóba: a tárolóban az ablakokat időjárás szerint hol kinyitják, hol becsukják. Fél év után leviszik a sonkát a pincébe, ahol egyenletes hőmérsékleten 24–36 hónapig érlelik. Megkóstoltuk: igazi csemege; ínyenceknek kötelező!

Sangria

A sangria alapja valamely félédes, édes, lehetőleg spanyol vörösbor, gyümölcsök és jégkocka. Nem ritka, hogy a sangriát pezsgővel öntik fel, konyakot vagy rumot használnak, esetleg vermutot vagy martinit. Vannak olyan receptek is, ahol cointreau, gyümölcsös likőr vagy triple sec is kerül a sangriába. A gyümölcsök közül elhagyhatatlan pár citrusféle, ami üdítőbbé, frissítőbbé teszi az italt. Szinte mindenhol kerül bele pár szelet alma, egyes vidékeken pedig azt vallják, őszibarack nélkül nem az igazi. Másutt a dinnyefélékre, egzotikus gyümölcsökre, vagy az éppen érő idénygyümölcsökre esküsznek.

SZA








hirdetés