Sportos pillanatok: kiállítás és edzés

Sportos pillanatok: kiállítás és edzés
© Fotó: Csáki Alexandra
Nyíregyháza – A Kelet-Magyarország fotóriportere, Pusztai Sándor sportfotóiból nyílt vándorkiállítás hétfőn a Zrínyi-gimnáziumban.


A sportos múltam nem túl hosszú: úttörő olimpián röplabda ezüst­érem, kispályás fociban egy szezon, néhány esztendei sportlövészet és egy kupa, amit Máriapócson médiás autóversenyen kaptam harmadik helyezettként (három indulóból). Miután súlypontemelkedésem csak a Holdon lenne értékelhető, kosárlabdában meg kiderült, hogy mezőnydobásaimhoz nem gyűrűt, hanem dézsát kellene a palánkra rögzíteni, inkább csak csodálója vagyok a labdás terem-csapatsportoknak. Szurkolóból lett fotósként azért kedvelem, sőt, ismerem a játékosokat és jólesik, amikor az utcán rám köszönnek.

Specialitások

A röplabdás lányok közül már az újak specialitásait is ismerem, ami hasznára válik a fotózásnak, mert tudom, kitől mire számíthatok. Szeretem fotózni Tatjana Maticot, szinte megáll a levegőben, miközben derékból bebicskázva üti a labdát. Kalicanin sokkal rövidebb úton, sokszor felszálló ágban üti meg a labdát Genesis Francesco feladásából. Francesco azért is érdekes, mert feladóként néha második érintésből átteszi a labdát a hálón, váratlan pontot elérve. Hazai lányok a Tóth ikrek, velük megoldódni látszik a libero poszt. Sokoldalú Brisboa, elöl-hátul megbízható játékos. White hol belül, hol kívül üt el a sánc mellett, a legnagyobb ígéret Inneh-Varga Eliza.

A kosaras fiúknál tudom, hogyha Czura Attila beindul, vagy egy hármast lóbál, vagy betör és az égig ugorva dobja a gyűrűbe a labdát, nála nem állok le az ötödik fotóig a sorozattal. Bus Ivánra is figyelni kell, mert úgy vág be a védők közé, mint a kés a vajba, Fazekas Csabi csuklójáról pedig hullanak a hárompontosok.

Támadnak és védekeznek

Czinger Zoli a saját palánk alatt is sokszor tud szerelni, és támadásban is jó, ahogy Tóth Gergő is. A fiatalok, Vaskó Gyuri, Sitku Marci, Mokánszki Máté, Oláh Zoli még nagyon sok örömöt szereznek a nyíregyházi szurkolóknak.

A képek válogatásánál igyekeztem mindenkit bemutatni, de ez egy félnapos fegyelmezett munka volt, úgy ezer képből szelektálva. A tárlaton kiállított képeket végül a szakértőkre bíztam, az edzői kar döntött, hogy kiről melyik fotót gondolták a közönség elé tárni. Köszönöm a Nyíregyházi Sportcentrumnak, hogy ismét megrendezték a kiállítást, és persze köszönet illeti a kiadónkat, hogy ehhez hozzájárult.

Fotósként nem tudok részt venni a játékban, de azért egy pici segítség néha becsúszik. Amikor a kosarasok támadnak, főleg leindításnál, kinyújtott karral próbálom mutatni a labdás embernek, hogy hol van szabad társ. Az is előfordul, hogy a támadóidő végéhez közeledve bemondom a másodpercet. A kosarasoknál a büntetődobás nagyon kiélezett helyzet. Amikor a mieink dobnak, meg sem mozdulok, nehogy megzavarjam a játékost. A röplabdásokról távolabbról készülnek a fotók, ott nincs mód segíteni a játékban. A stáb mindkét csapat mellett nagyon erős, minden helyzetben tudják, mivel lehet javítani az eredményen, ami néha azt is jelenti, hogy valakit lehoznak a pályáról, hogy egy picit pihenjen, koncentráljon. A cserék ilyenkor felpörögnek, és ha eredményesek, legközelebb már ők lehetnek a kezdőcsapat tagjai.

Az a bizonyos mellény

Az első meccseken még a szép emlékű Zentai Levente sietett rám adni a láthatósági mezt, mert a labdás sportoknál meg kell különböztetni a sportolókat a civilektől. Felvettem, és elgondolkodtam azon, egy vonalakkal körbezárt területen egyenmezbe öltöztetett, jó magas fiúk küzdenek, én meg egyedi öltözetben, alacsony termettel megáldva, e kereten kívül maradva azért kapok megkülönböztető mezt, hogy ne tévesszenek össze a magas fiúkkal. Hát mit nem adnék érte, ha engem össze lehetne velük téveszteni! Erre nyilván nem kerül már sor, de igyekszem olyan pillanatokat elkapni, hogy aki a képeket látja, kedvet kapjon a szurkoláshoz, és legyen ott a lelátón, akár kosárlabda-, akár röplabdamérkőzést rendeznek.

PS








hirdetés