Srácok a zene varázsában

Ádám István, Horváth Norbert és Beri Áron
Ádám István, Horváth Norbert és Beri Áron - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Nehéz összeegyeztetni a dzsesszt és a klasszikus zenét, de mindkét műfajban lehet maximumot nyújtani.

Kettő, na jó, három dolog köti össze az egymástól földrajzilag távol lakó dombrádi Horváth Norbertet, a csapi Ádám Istvánt és a serényfalvi Beri Áront: mindhárman a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium zeneművészeti tagozatának növendékei, diákjai a Snétberger Zenei Tehetség Központnak, s mindezek mellett még jó barátok is.

Csengő hang, kellemes illat

Először is arról faggattuk őket, hogyan kerültek kapcsolatba a zenével.

– A családunkban senki sem zenélt, azonban a szomszédban lakó barátom édesapja gitározott, s nagyon megtetszett nekem ez a hangszer. Vonzott a csengő hangja és az illata. Én is szerettem volna gitározni, ezért édesanyám beíratott a csapi zeneiskolába, ahol 2011-ben Balogh Ágnes tanárnő vezetésével elkezdtem gitározni – elevenítette fel az előzményeket Ádám István. – A csapi tanárnőm javaslatára pályáztam 2013-ban a Snétberger Zenei Tehetség Központba is. Egyre jobban megszerettem a gi­tározást, s úgy döntöttem, hogy az általános iskola elvégzése után is zenéléssel szeretnék fog­lalkozni. Végül Nyíregyházára jöttem, mert egyrészt ­közelebb van a lakóhelyemhez, másrészt a tanárnőm ismerte a Nyíregyházán dolgozó Czakó Erika tanárnőt, s úgy gondolta, sokat fogok fejlődni, ha ő foglalkozik velem.

Horváth Norbert 18 esztendővel ezelőtt beleszületett a zenébe, édesapja ugyanis cimbalmozik.

– Mikor kisgyermek voltam, mindig hallgattam édesapám játékát. Szüleim végül nem cimbalomra, hanem zongorára írattak be a dombrádi Móra Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola zeneiskolájába. Édesapám akkoriban még autentikus cigányzenét játszott a cimbalmon, s úgy gondolta, hogy cigányzenéből nem lehet megélni, ezért akarták, hogy zongorázni tanuljak. Az általános iskola elvégzése után jelentkeztem ide a nyíregyházi szakgimnáziumba klasszikus zongora szakra. Egy évig voltam zongorista, aztán váltottam, mert mégis csak közelebb éreztem magamhoz akár szólóhangszerként, akár zenekari hangszerként a cimbalmot. Édesapám nyomdokába lépve immár én is cimbalmozom Fekete Krisztián tanár úr vezetésével. A Snétberger-központba Ádám István ösztönzésére jelentkeztem. A táborban Istvánnal szobatársak vagyunk, az ottani tanárom pedig Farkas Rózsa Liszt-díjas cimbalomművész.

Tábor ősszel, tavasszal, nyáron

Hármójuk közül a legtávolabbról Beri Áron érkezett Nyíregyházára, hiszen Serényfalva egy aprócska település a Borsod megyei Putnok közelében.

– Hét-nyolc éves koromban kezdtem el gitározni édesapám hatására. Pár év múlva elvitt Maczó Henrik magántanárhoz, akitől először hallottam a Snétberger-központról. Tizenkét évesen felvételiztem oda, s az ottani foglalkozások hatására úgy döntöttem, hogy én a későbbiekben is a gitárral szeretnék foglalkozni. Felvételiztem a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium klasszikus gitár szakára, ahol Istvánhoz hasonlóan én is Czakó Erika tanárnő tanítványa vagyok.

Órarend szerint tanulnak

Többször elhangzott a hátrányos helyzetű fiatalokat felkaroló Snétberger Zenei Tehetség Központ neve. Mi mindent csináltok ott?

– A központnak a tanév során egy, összesen tizenkét hetes szemesztere van – magyarázta Beri Áron. – Ősszel és tavasszal van egy-egy háromhetes tábor, míg a nyári tábor hathetes Felsőőrsön. A foglalkozások általában a szünetre esnek, hogy ne sokat hiányozzunk a középiskolából.

– Ugyanúgy van órarendünk, mintha rendesen járnánk iskolába. Van többek között szolfézs óra, zeneelméleti óra, főtárgy óra, zenekari óra, van továbbá korrepetíció és improvizációs óra is, valamint zenekari gyakorlat. Kapunk házi feladatokat is, s ezek mind a fejlődésünket szolgálják – tette hozzá Horváth Norbert.

S hogy az érettség i után milyen irányban tanulnak majd tovább? Mind a hárman a ­Zeneakadémián szeretnék folytatni a tanulmányaikat, hogy előadóművészek lehessenek.

Nagy megtiszteltetés

A tehetségközpontban főleg a dzsessz van reflektorfényben. Hogy lehet összeegyeztetni a felsőőrsi dzsesszt a nyíregyházi klasszikus zenével?

– Valóban nehéz összeegyeztetni a dzsesszt és a klasszikus zenét, de ha nagyon koncentrálunk mind a kettőre, akkor mindkét műfajban lehet maximumot nyújtani – mondta Beri Áron. Ádám István még kiegészítette:

– Nagyon várjuk a felsőőrsi napokat, mert világhírű zenészekkel vagyunk körülvéve, együtt játszhatunk velük. Ez egyrészt nagy megtiszteltetés a számunkra, másrészt nagyon sokat tanulhatunk tőlük.

MML








hirdetés