Svábház a Tisza bal partján

Svábház a Tisza bal partján
© Fotó: Magánarchívum
Gávavencsellő – A vencsellői svábok nem csupán büszkék a múltjukra, de ápolják is annak emlékeit.

Nem csupán patinás kastélyáról s hős, huszártábornok „fiáról”, Virányi Ferencről híres Gávavencsellő, ez a Rétköz nyugati fertályán, s a Tisza bal partján fekvő település, hanem arról is, hogy itt még az utcát is „falunak” nevezik. Van egy utcájuk ugyanis – ahogy a helyiek mondják, a „sováb falu” –, s itt telepedtek le az 1870-es években a svábok, róluk kapta ez a községrész a nevét.

Később a település minden lakója bekapcsolódott a gyűjtésbe.” Rusz Péterné

Először az utcabeliek segítettek

Történt pedig, hogy ezeknek a sváboknak az utódai a fejükbe vették, megőrzik őseik emlékét, kultúráját s hagyományait, s kialakítanak egy sváb tájházat. Minderre lehetőség is nyílt, amikor a települési önkormányzat megvásárolt egy erre alkalmas, régi épületet.

– Egy idős házaspár lakott ebben a házban – a gyerekeik most is itt élnek –, s annyi berendezési és használati tárgyat, ruhaneműt hagytak maguk után, hogy arra egy helytörténeti gyűjteményt is fel lehetett építeni – mondta el lapunknak Rusz Péterné, a nagyközség Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke.

– Az utcabeliektől rengeteg segítséget s felajánlást – bútorokat, eszközöket, teknőt, szappanfőző üstöt, háziszappant és sok minden mást – kaptunk, s később a település többi lakója is bekapcsolódott a gyűjtésbe. A régi paraszti élet használati eszközeiből annyi minden összejött, hogy a Svábház minden helyiségébe jutott belőlük egy kiállításra való.

Sváb nyári tábort is szerveznek

– Megtelt a tiszta és a hátsó szóba, no és a konyha a főépületben, az istállóban be tudtuk mutatni a gazdálkodás és az állattartás szerszámait, a csűrben pedig minden évben, tavasztól őszig falvédő-kiállítást rendezünk, mintegy 60 szép, hímzett darabot mutatva be belőlük az érdeklődőknek. Ráadásul mindig vannak újabb felajánlások is, legutóbb például egy olyan régi kukoricadarálót kaptunk, amiben két kisebb malomkő zúzza össze a terményt – sorolta büszkén.

Mint megtudtuk, a Svábház udvarát is kihasználják, ahol a kétállású kemencében szívesen sütögetnek a nyugdíjasok, a nemzetiségi önkormányzat tagjai és a baráti társaságok. A helyi általános iskola harmadik osztályos tanulóinak nyaranta sváb tábort szerveznek, s immár hat alkalommal rendeztek sváb forgatagot, ahol mindig ott sürög-forog a község apraja, nagyja.

Rusz Péterné elárulta, hogy a közeljövőben szeretnének létrehozni egy Mesterségek Házát, amihez már az ingatlant is megvásárolták. – Régen sokféle mesterséget űztek a faluban, s a suszter, a kovács, az asztalos, a kerékgyártó szerszámai is összegyűjtésre várnak. Az épület felújítására benyújtottunk ugyan egy pályázatot, s bár sajnos nem nyertünk, nem fordulunk vissza a megkezdett úton – mesélte el az elnök.

KM-MJ


Szentképgyűjteményük is lett

Amikor a Svábház kiállítási tárgyait gyűjtögették, az adományozók több tucat szentképet is felajánlottak a nemzetiségi önkormányzatnak. Egy idő után annyi összejött, hogy nem fértek el velük az épületben. Ekkor hozták létre a másik büszkeségüket, a Szentképgyűjteményt, ami így egy másik ingatlanban kaphatott helyet. Négy helyiséget is meg tudtak tölteni az adományokból.

Különkerültek a szent családot ábrázoló s a szentháromságot bemutató képek. Megtöltöttek egy szobát a Jézust és az édesanyját, Szűz Máriát ábrázoló festményekkel, egy másikba pedig Krisztus szenvedéstörténetét megjelenítő ábrázolások kerültek egy ajándékba kapott hatalmas feszülettel. A katolikus egyház néhány kegytárggyal – régi lobogóval, rózsafüzérekkel, bibliával, énekeskönyvekkel – egészítette ki a gyűjteményt, amit az egyházak képviselői 2014-ben ünnepélyes keretek között megáldottak.








hirdetés