Szabolcsban csak álmodoznak a nyugati fizetésekről – de mi az oka a bérkülönbségnek?

Akt.:
Szabolcsban csak álmodoznak a nyugati fizetésekről – de mi az oka a bérkülönbségnek?
Nyíregyháza – A Központi Statisztika Hivatal (KSH) adatai szerint hazánkban 2017 első félévében a nettó átlagkereset kicsivel több mint 193 ezer forint volt, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egy átlagos munkavállaló 134 ezer forintot vihetett haza hónap végén. Megyei szakembereket kerestünk meg, hogy megtudjuk, mi a hatalmas különbségek oka. Megkérdeztük, szerintük van-e lehetőség arra, hogy a közeljövőben mérséklődjenek a területi különbségek, de kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a véleményük a manapság gyakorta elhangzó, uniós szintre levetített bérunióval kapcsolatban.

Pekó László finoman szólva is szkeptikus az uniós szintű bérunió megvalósításával kapcsolatban, mint mondta, abba minden bizonnyal belerokkanna a magyar gazdaság. A hazai viszonyokra kitérve kifejtette: sajnos nem új keletű a probléma, miszerint hazánk keleti csücskében alacsonyabb bérért dolgoznak az emberek, mint teszik azt nyugaton.

– Ez a munkaerő-kereslettel és -kínálattal is összefüggésben áll, ami értelemszerűen kihat a bérezésre. Sajnos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében jóval kevesebb versenyképes vállalkozás működik, mint nyugaton. Nálunk több a kényszervállalkozás, a legtöbb cég technológiája nem eléggé fejlett, így nem tudnak versenyképesen gyártani, termékeket előállítani vagy szolgáltatni. Az alacsony bérezés negatív hatással van régiónk vásárlóerejének mértékére is – fogalmazott lapunknak Pekó László. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki az országos lefedettségű kereskedelmi lánc, a CO-OP Hungary Zrt. igazgatóságának elnöke is egyben, hozzátette: náluk nincsen országon belüli differencia, ugyanannyi pénzt visz haza egy Baranya megyei bolti eladó, mint egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei. – Az országon belüli bérkülönbség oka talán megyénk településszerkezetében is keresendő. Településeinknek alacsony a népességmegtartó ereje, a már említett bérszínvonal pedig alacsony vásárlóerőt generál – mondta Pekó László, aki szerint az uniós források célzott felhasználásával, technológiafejlesztéssel és a versenyképesség növelésével mérsékelni lehetne valamelyest a régiók közti bérfeszültséget.

– Jó döntésnek vélem viszont a nyugdíjas-szövetkezetek megalakításának lehetőségét, cégünk is szeretne majd a megyében létrehozni egyet, ugyanis a kistelepüléseken, ahol sok a közmunkás és a nyugdíjas korú, munkaerőhiánnyal küszködünk. A kedvező adózási rendszer révén mind az idősebbek, mind pedig a honi gazdaság jól járhat, hisz a plusz jövedelem révén növekedhet a vásárlóerő – tekintett előre a megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke.

Történelmi gyökerek

– Úgy vélem, történelmi gyökere is van a bérkülönbségnek, s nem igazán látom a jövőben annak a lehetőségét, hogy ez pozitív irányba változzon – kezdte elemzését Czomba Csaba, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) megyei elnöke, aki „ráhangolódásképp” egy nyolcvanas évekbeli történetet is megosztott lapunkkal. – Mikor még a Taurus nyíregyházi villamosüzemében dolgoztam, az új gyáregység avatóünnepségére, majd az azt követő munkásgyűlésre ellátogatott hozzánk a fővárosi központból az akkori vezetőnk. Itt voltak még a pártvezetésből, KISZ-titkárok és különböző állami potentátok. Az ünnepi beszédek végén jöhettek a kérdések. Egyik kollégám, aki Budapesten tanult be, szót kért. Megkérdezte, miért kapnak a fővárosi üzemben ugyanazért a munkáért jóval több bért, mire a válasz az volt: örüljünk, hogy itt nekünk egyáltalán van munkánk… – emlékezett vissza az akkori történésekre Czomba Csaba. – Sajnos a rendszerváltás után sem sokat változott a helyzet, és nem is várható érdemi előrelépés. Olyan kormány nem lesz, aki törvényt hoz arra, hogy minden hazai cégnél ugyanannyit keressen a mérnök vagy a programozó. Itt legfeljebb a minimálbérrel lehet „játszani”, de ez csak egy kis szelete az egésznek – tette hozzá a VOSZ megyei elnöke, aki szerint az uniós szintű bérunió megvalósítása csupán demagógia, egyszerűen kivitelezhetetlen, hiszen arra az volna a multik válasza, hogy Ázsiába, Afrikába vagy Latin-Amerikába vinnék el a gyáraikat.

Nincs realitása

– Az országon belüli bérkülönbözetet a közeljövőben nem lehet kiegyenlíteni, ennek egyszerűen nincs realitása – jegyezte meg Lakatos Tibor nyíregyházi vállalkozó. – Több lábon álló cégünk ebben az évben ünnepli fennállásának 26. évfordulóját. Örömmel állapíthatom meg, hogy az alapító tagok közül most is többen dolgoznak nálunk. Azok közül, akik időközben elmentek külföldre, az idén néhányan visszatértek hozzánk. Azért, mert tudják, hogy figyelünk a szociális érzékenységre. Egy nagyvállalatnál a munkavállaló általában egy a sok közül, itt a személyes problémák mielőbbi megoldására törekszünk. Az állományunk mintegy hatvan százaléka legalább öt éve dolgozik a cégünknél. Minden dolgozónk az életszükségleteinek megfelelő bérhez jut, el tudja tartani a családját. Évente törzsgárdajutalmat adunk és a szociális juttatásokra is ügyelünk. Az a cél, hogy a dolgozó érdekelt legyen a cég jövőjének építésében, és magáénak érezze azt.

KM-TG, LTL


Ez egy idealista felfogás

A bérunió egy idealista felfogás, a gyakorlatban sem Európában, sem pedig országon belül nem valósítható meg. A kapitalizmusban, így Magyarországon is csak az elérhető profit dominál, a bérek is ennek vannak alárendelve. – Jogos a felvetés, hogy a Magyarországra települt multinacionális cégek alkalmazottjai miért keresnek kevesebbet, mint Nyugat-Európában. Erre nagyon egyszerű a válasz: ha ez nem volna így, akkor a multik nem ide települnének, hanem elmennének egy másik országba – fogalmazott Terdik János, az acélszerkezetek gyártásával foglalkozó nyíregyházi cég vezetője, aki elmondta: amennyiben dolgozóinak nyugati bért volna kénytelen adni, akkor nem tudná elvállalni a jelenlegi munkáit, a német partnere pedig elvinné a munkát más, kelet-európai országba.








hirdetés