Száraz Ancsa
A statisztikák szerint a jogosultak mindössze fele él a lehetőséggel, évi 4–6 milliárd forinttól fosztva meg ezzel a civileket. Holott ami nekünk egy percnyi munka, nekik talán egy egész évre elegendő forrás. Sok egyesület, szervezet és alapítvány pedig nemigen számíthat másra, csak ránk.
Az állam által számukra biztosított forrás egyre zsugorodik, így veszélybe kerülnek sportversenyek, néptáncfesztiválok, iskolai kirándulások. Kevesebb műszer jut a kórházakba, fogy a lámpa a színpadok fölül, ritkulnak a közösségeket összetartó rendezvények, rövidülnek a fesztiválok. Ám ha nekünk fontos a falunap, melyen minden évben remekül érezzük magunkat, ha számít, hogy a gyerekek egy modellező szakkörben szerezzenek élményeket, vagy ha jövőre is szeretnénk részt venni a sportnapon, azért nekünk is tennünk kell. Pénzünk nincs, ám egy százalékunk van. Ami egyénenként nem túl sok, de ha a helyi közösségek tagjai igazi lokálpatrióták, sokat segíthetnek. Még az is előfordulhat, hogy a beérkező összeg csupán a fénymásolásra vagy a postaköltségre elég, de ha ez már megvan, több juthat másra. És akkor újra lehet falunap, működhet a szakkör, edzhetünk a sportnapra.
Így lehet pár szám már önmagában is nagy szám!