Szárnyaszegett madarak: Sandra Bullock felemás kalandja

Akt.:
Szárnyaszegett madarak: Sandra Bullock felemás kalandja
© Fotó: Saeed Adyani/Netflix
Debrecen – A Netflix is ledobta a maga bombáját a most éppen trendi érzékszervi horrorok közé, a Madarak a dobozban viszont halk, megszeppent pukkanással füstöl el az alapműfaj legjobbjainak árnyékában.

Hang nélkül, Vaksötét, Hush: viszonylag szűk mozgástere ellenére virágzik a látásra, hallásra épülő horrorok műfaja, és ebből a buliból természetesen a Netflix sem nagyon akar kimaradni. A Madarak a dobozban a streamingszolgáltató saját adatai szerint egy hét alatt 45 milliós megtekintést hozott össze, ami így is-úgy is elég megdöbbentő szám, arról viszont sajnos nem készül majd statisztika, hogy a nézők közül mondjuk két nap múlva hányan felejtették el teljesen a filmet. Pedig azt sokkal izgalmasabb lenne megvizsgálni.

Félreértés ne essék, a Madarak a dobozban nem az a klasszikus értelemben vett rossz film. Még csak azt a típushibát sem lehet neki felróni, hogy sokat markol, és ezen bukik el: a benne látható világ egységes, és végig hű marad a saját maga által felállított belső szabályrendszeréhez. Vannak ezek a lények, akikre szigorúan tilos ránézni, ha viszont mégis megvolt a szemkontaktus, az illető jó eséllyel nagyjából azonnal öngyilkos lesz; ebből az alapfelállásból indul útnak Sandra Bullock karaktere, hogy megmentse útitársait, és persze saját magát.

Susanne Bier rendező ügyesen, tudatosan kerüli el azokat a logikai buktatókat, amelyekbe hasonló filmekben rendre belefutnak. Konzekvensen építgeti a cselekményt és az atmoszférát, csak valahogy az arányokat nem találja el igazán, így pedig a film minden igyekezete ellenére az alapkonfliktus is súlytalanná válik. Emiatt pedig a a kétórás játékidő sem tűnik feltétlenül indokoltnak.

Pedig a mozinak amúgy vannak jó ötletei, de azokat nem adja el túl jól. Az “egy épületben összezárva küzdeni a túlélésért” című unalomig ismert történeti elemet például a fontos pontokon elhelyezett kliséi ellenére néhol kifejezetten üdítően használja, az viszont kár, hogy ezen jelenetek dinamikáját és feszültségét a mozi egy az egyben feláldozza az önmagukban kevésbé jól működő előretekintős bevágásokért. A párhuzamos cselekményvezetés kifejezetten ront az összképen, és még az izgalomfaktort is csorbítja, ami egy horrornál ugye nem éppen bocsánatos bűn. A film sajnos akkor sem túl erős, ha elvonatkoztatunk a rettegéstől, és drámaként nézünk rá, mégpedig elsősorban azért nem, mert karakterei nem elég mélyek, és a túlélőhorrorok unalomig ismert funkcionális szereplőtípusaira emlékeztetnek. És ha nincsenek meg az alapok, akkor még az egyébként kiváló színészi játék sem tudja menteni a helyzetet.

Tényleg kár a Madarak a dobozbanért, mert átgondoltabb cselekményszerkezettel, finomabbra hangolt karakterekkel és csak egy kicsivel több élettel akár hivatkozási pont is lehetett volna, így viszont jó eséllyel még a belőle készült mémek is időtállóbbak lesznek, mint maga a film.

Értékelés: 3/5

– Raffer Attila –








hirdetés