Szatmár-Bereg fába vájt szépségei

Baráth Sándor kisplasztikái a paraszti életet mutatják be
Baráth Sándor kisplasztikái a paraszti életet mutatják be
Mátészalka – Évtizedek munkájának páratlan értékeit mutatják be a beregi fafaragó alkotótársak.

Hozzáértők szerint 25–30 év is szükséges ahhoz, hogy fafaragók munkáiból olyan nagyszabású és jelentős kiállítási anyag gyűljön össze, mint amilyet Mátészalka közönsége és a környéken élők láthatnak március 3-a óta a helyi Szatmár Alapfokú Művészeti Iskolában.

A most kiállító beregi alkotókról elöljáróban annyit, hogy egyetlen baráti kört alkotnak ugyan, s szakmai értelemben is egységesek, mégis pontosan megfigyelhető, különböző stílusirányzatot képviselnek. A tárlat anyagának legjelentősebb részét három beérett mester készítette: a gergelyiugornyai Baráth Sándor Kristóf faszobrász, népi iparművész, a vásárosnaményi Esze Géza, valamint a nagydobosi Jóni János fafaragó. Mindhármukra jellemző, hogy nem csupán egymás mellett, hanem egymásért is élnek, és gyakran egymás keze alá dolgoznak, ahogyan az igazi mesterek. Akik ismerik őket, jól tudják: félszavakból is megértik egymást, és mindig pontosan tudják, hogy mikor kell a másik segítségére sietni.

– Baráth Sándor népi kis­plasztikái, domborművei egyenesen beszélnek hozzánk, és elmesélik a paraszti élet minden gondját-baját, no meg az örömeit – mesélte lapunknak rendkívül nagy alázattal pályatársa művészetéről Jóni János.

fafa2

Többféle irányzat

– Igazi remekművek, pontosan visszaadják a beregi földműves emberek hétköznapjait, érzéseit, munkái ezért is hordoznak kiemelt népművészeti értéket. Esze Géza barátom nagy igényességgel faragott kincses ládái pedig sok-sok „kincset”, titkot rejtenek, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a gyertyatartói örökké világítani fognak. Munkáiban szívesen alkalmazza a különböző színű fák kombinációit, a díszítő faragásait általában ezekkel egészíti ki – rögtönzött egy kis szóbeli tárlatvezetést.

S hogy őróla se feledkezzünk meg, a nagydobosi művész alkotói stílusáról is érdemes ejtenünk néhány szót. Miközben munkáiban híven visszatükröződik Schmidt Sándor, a népművészet mestere által életre hívott beregi ékrovás mintarendszere, annak technikája mellett a fafaragás több irányzatában is jeleskedik. Szívesen készít monumentális köztéri alkotásokat, amelyek a térséget gazdagítják, s ma már emlékművek, kopjafák és székelykapuk tanúsítják páratlan tehetségét. Jóni János az utóbbi időben nagy terveket szövöget, szeretné ugyanis újból bevonni az alkotótársakat és a tettre kész, lelkes fiatalokat egy közösségi munkába. Székelykapuk faragására invitálja őket, ugyanis szilárd meggyőződése, hogy a székelykapuk napjainkra olyan nemzeti szimbólummá váltak, amelyek fennen hirdetik, hogy mi, magyarok – a határon innen és túl – összetartozunk.

Tehetséges fiatalokkal

Maradt még egy fontos momentum, amelyet mindenképpen el kell mondanunk, a beregi barátok közös munkájának ugyanis másféle gyümölcse is van. Őket látva mára több fiatal is „megfertőződött” ezzel a művészeti ággal, Nagydoboson létrejött egy fafaragó szakkör is, ahonnan néhány tehetséges ifjú – Kokas Attila, Jóni Arnold, Boros Alex és Tokár Attila – már a mostani kiállításon is megvillantotta oroszlánkörmeit.

– Új színt akartunk hozni ezzel a tárlattal ide, a szatmár-beregi térségbe: olyan szépségeket, amelyek bevilágíthatnak az emberek hétköznapjaiba. Szeretnénk vele az itt élőket ráébreszteni, hogy érdemes itt maradni ezen a vidéken, ahol annyi szépség és lehetőség van még kiaknázatlanul. Köszönet érte minden alkotótársamnak, aki segített tető alá hozni ezt a május 21-éig, naponta nyolctól 19 óráig látogatható kiállítást – mondta el zárásképpen Jóni János.

KM








hirdetés