Száz éve született ifjabb Kállay Miklós

Száz éve született ifjabb Kállay Miklós
Nyíregyháza – Apja végakarata szerint szülőföldjén vitte tovább a Balogsemjén-nemzetség becsületét.


Dr. Kállay Miklós (1887-1967) miniszterelnök és Kállay Helén (1894-1945) másodszülött fia, Kállay Miklós 1918. december 10-én született Nyíregyházán.

Az elemi iskolát magántanulóként végezte, majd apja közigazgatási és politikai pályafutásának állomásai szerint nyíregyházi, budapesti, nagykállói és pécsi gimnáziumok növendéke volt. 1936-ban érettségizett a pécsi Zrínyi Miklós Katolikus Reál­iskolában. Bécsben a Handels­akademie 1 éves tanfolyamát elvégezve előbb Nyírbátorban a Bóni Mezőgazdasági Vállalat, azután a Szerencsi Cukorgyár tisztviselője lett. 1938-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karán folytatta tanulmányait, miközben eleget tett katonai kötelezettségeinek is a 101. híradó ezredben. 1943. december 23-án avatták doktorrá mindkét karon. Milánóban a Magyar Burgonya Export Vállalat, majd Bécsben és Pozsonyban a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. tisztviselője lett.

1944. október 4-én az I. hadsereghez Munkácsra, az 1. híradó ezredhez hívták. 1945. március végén a Kárpátokon visszavonulva, századával Farkasfán szovjet hadifogságba került, és különböző táborokba hurcolták. Néhány hónapot a ljublankai, majd a butyirszkajai börtönben töltött, ahonnan a Moszkva melletti krasznyorszki táborból 1948 végén szovjet hadbíróság elé állították, és koholt vádak alapján először halálra ítélték, majd a végzést 25 évi kényszermunkára módosították. Az ítélet után 50-60 magyar tiszt és katona sorstársával Sztálingrádba szállították, ahonnan német, osztrák és román elítéltekkel együtt 1953 végén az Uralba, Szverd­lovszkba vitték őket. Kilenc év és 8 hónap fogság után, 1954. október végén szállították haza Magyarországra.

Tiszteletbeli lovag volt

Édesapja, aki 1944-45-ben a náci haláltáborok poklát járta meg, csak 1946-ban, Capri szigetén értesült Miklós fiának hollétéről. Kállay Miklós a Szovjetunióból hazatérve, segédmunkásként dolgozott Budapesten, a Magyar Mozdony és Gépgyárban, a Hídépítő Vállalatnál, 1957-től figuráns a Mélyépítő és Tervező Vállalatnál, matróz a Fővárosi Kishajózási Vállalatnál, gépész a Hungarofruct Export-Import Vállalatnál.

Kállay Miklós nem hagyta el a szeretett szülőföldet sem 1956-ban, sem azután, hazafiságát a legkeservesebb körülmények között is emelt fővel vállalta. Apja végakarata szerint szülőföldjén vitte tovább a Balogsemjén-nemzetség becsületét. 1963-tól 1971-ig az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, majd 1979-ig a MÉM Információs Központjában tudományos főmunkatárs, ahonnan nyugdíjba ment.

Nyugdíjba vonulása után több társadalmi szervezet megalapításában vagy munkájában vett részt, mint például a Szent Korona Társaság, a Páneurópai Szövetség Magyar Tagozata, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Öregdiákok Klubja, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége stb. A Szuverén Máltai Lovagrend tiszteletbeli lovagja volt. 1955-ben feleségül vette gróf Pongrácz Enát, két gyermekük született: Kristóf (1990-1994 között szabolcsi országgyűlési képviselő) és Helén. Kállay Miklós 1996. július 6-án, életének 78. évében hunyt el. A kállósemjéni családi kápolna kriptájában helyezték örök nyugalomra.

– Holmár Zoltán történész –








hirdetés