Százhúsz másodpercig zuhant, mielőtt ernyőt nyitott

By Nyéki Zsolt
Százhúsz másodpercig zuhant, mielőtt ernyőt nyitott
Nyíregyháza – Ötven éve állította fel a nyíregyházi Kovács György az országos rekordot, amelyet azóta sem döntött meg senki.

 – Egy olyan sportoló unokája vagyok, akinek országos rekordját 50 éve nem tudták megdönteni – kereste meg a Kelet-Magyarország szerkesztőségét Balogh Gergő.

S valóban: az említett nagyapa a Kelet-Magyarország sportrovatának egykori vezetője, Kovács György nagyszerű teljesítménnyel rukkolt elő 1962-ben e napon. A továbbiakban Kovács György: Nyílik az ernyő című minikönyvéből idézünk.

„..8070 méter

1962 sikere minden előző sporteredményt felülmúlt. A nyíregyházi fiúk a magyar magassági rekord megdöntését tűzték ki célul. A gép bérleti díját – tekintélyes összeg volt – szinte a semmiből kellett előteremteni. A Fenyvesi-Nemes kettős vállalta. Márciusra összejött a 100 tonnányi ócskavas, és ebből lett a pénz a kísérletre.

1962 május 5-én, délután 15 óra. A Ferihegyi Repülőtér főépülete előtt várakozott a MALÉV HA-MEA jelzésű IL-14-es gépe. A repülőtér meteorológiai szobájában Kapitány István, a gép főpilótája a térkép fölé hajolt. Az ejtőernyősök a kijelölt helyen készülődtek.

16 óra 08 perc. Kapitány István gázt adott. A gép nekiiramodott nagy légcsavarszélt hagyva maga után. Fedélzetén a magyar ejtőernyős válogatott csapat. Köztük két nyíregyházi. A gép Nyíregyháza felé fordult és megkezdte az emelkedést. Csúcsmagasság! A pilótafülke utastér felőli falára szegeződtek a tekintetek. A magasságmérő 20 perc alatt elérte a 4000 métert.

– Bakos! Hallod Bakos?! – kiabált a gép elejéből a nyíregyházi Szabó Pali – Dobd ide a páramentesítődet, elfelejtettem bekenni a szemüvegem!

Az ugrató, Rónai „Miska bácsi” indult hátrafelé a gépben. Mindenkihez odalépett, kibiztosította az ernyőket. Közben Aradi hátán valahogy kinyílt a csomag. Senki sem szólt, csak néztek egymásra. Most mi lesz? Az ernyőt burkoló fedőlapokat még a földön is nehéz összehúzni, nem itt az ajtó nélküli gépben, ahol csak úgy süvít a beáramló levegő.

Miklós Laci, Pozsonyi Imre emelkedett fel az ülésről, s mint nagy szürke mackók indultak Aradi felé.

– Gyere Bandi, feküdj hasra a padlóra!

Mellétérdeltek, s gyúrták, gyömöszölték a borítólapokat, míg vizesre nem izzadtak az oxigénben egyre ritkább levegőben. A többiek 5000 méteren már felvették az oxigénálarcot, ők hárman csak 5600 méteren, amikor végre sikerült a művelet. Szinte „kivilágosodott” előttük, amikor ők is a fedélzeti oxigéntartályokból szippanthatták a keveréket, az oxigénnel feljavított levegőt.

Szó már nem hallatszott a furcsa álarcok mögül, csak a szemek beszéltek. 6270 méternél a régi csúcsmagasság után egyet mondtak a tekintetek.

– Most megjavítjuk!

A magasságmérő csigalassúsággal haladt, a ritka levegőben már nehezebben emelkedett az IL-14-es. Az ajtó leszerelve, a belső hőmérséklet jóval mínusz alatt.

16 óra 50-kor 6800 méteren volt a gép. Az ablakokon jégvirágok keletkeztek. Csillogott a gép a napsütésben, amikor 7600 méteren bejelentkezett Nyíregyháza felé. Feltűnt a dohányfermentáló körvonala. Tovább emelkedett.

A homlokra tolt szemüvegek a helyükre kerültek, meghúzták a fejvédőrögzítőt is, lassan mindenki az ajtóhoz gyűlt, hadd múljon a végtagokból a zsibbadtság.

Az ugratóparancsnok jelzése: – Százhúsz másodperc! – Értjük! – bólintottak az ugrók. A gép már az irányra repült. Egy pillantás a földre, mintha sűrű szitán nézték volna artikulátlanul szűrődött ki a hang az álarc mögül, Rónai Mihály kézmozdulattal jelezte: „Mehetsz!”

Kovács Gyurka volt az első. Amint elengedte az ajtó kapaszkodóját, automatikusan megnyomta a zuhanási idő mérő órát, a többit mondja Ő :

„- Miután a gépet elhagytam, a mínusz 45 fokos hideg hasította arcomat. Szétterpesztett karokkal-lábakkal felvettem a stabil, hason fekvő helyzetet. Alattam felhőfoszlányok, de „akadálytalanul” átjutottam rajtuk. Madár módjára repültem. Figyeltem a földet, és közben észrevettem, hogy a nagy magassági szél a repülőtér légteréből teljesen eltávolított.

A hideg levegő lassan elviselhetővé vált. 6000 méteren 75-80 méter másodpercenkénti sebességgel zuhantam. Magasságmérőmet figyeltem, miközben a szél csapkodta szemüvegem. Kiugráskor nem kezdtem számolni, a stopperórámra támaszkodtam. Észrevettem az alattam haladó vonatot, mert hosszú füstcsíkot húzott maga után.

A levegő egyre jobban melegedett, közben nagyokat szippantottam az oxigénből. Figyeltem az alattam levő tanyát, amely gyorsan közeledett felém.

Készülődés a nyitásra! Még kitartottam egy rövid időt és a 120. másodpercben egy határozott rántással meghúztam a kioldót.

Négyszögletes kupolájú ernyőm a földtől 600 méter magasságban simán kinyílt, és rövid lebegés után puhán értem földet…”

Bácsi nem ütötte meg magát? – fogadta a gyermekhad, amikor a földre huppant. Ha ütötte volna is, nem érezte akkor a boldogságtól. Így lett Kovács Gyurka Magyarország egyéni ejtőernyős csúcstartója.

Az új rekord: 8070 méter! A többiek heten, köztük a nyíregyházi Szabó Pál a csoportos ugrásban értek el országos csúcsot.

Nappal: G-I-B osztály (férfi egyéni magassági késleltetett)
Kovács György, Nyíregyháza, 1962 május 5., 8070 méter
Nappal: G-II-B osztály férfi csoportos magassági késleltetett
Aradi András, Bakos István, Miklós László, H. Nagy Imre, Pozsonyi Imre, Rónai Mihály, Szabó Pál
Létszám: 7 fő
Nyíregyháza, 1962. május 5., 8070 m…”



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés