Száztonnányi husi

Megértem én: segíteni kell az unión belül az élelmiszerek szabad áramlását. Csak hát nem érzem magam biztonságban.
Szalóczi Katalin jegyzete.

Megértem én: segíteni kell az unión belül az élelmiszerek szabad áramlását. Csak hát nem érzem magam biztonságban. Nem vagyok a nagy számok embere. Ha húsról van szó, például szárnyasról, csak kilókban, ha sertésről, legfeljebb egy-két mázsában tudok gondolkodni. Száz tonna hús számomra elképzelhetetlenül nagy mennyiség. Márpedig szúrópróbaszerű ellenőrzések ide vagy oda, közúti szállítás során és a teljes élelmiszerláncban, mégis csak ennyit foglalt le a hatóság két illegális húsraktárban.

Azt a szakemberek is belátják: ki lehet játszani a szabályokat. Ki tudja, hány tonna hús került már be korábban hasonló módon az országba, s hogy Pest vagy akármelyik más megyékben hány hasonló illegális lerakat létezik. Egyáltalán: mennyi ellenőrizetlen húst (vagy bármi más élelmiszert) ettünk már meg mi, a fogyasztók.

Pedig az élelmiszertörvény elvileg a fogyasztók érdekének a védelmében is született. Csakhogy – jut eszembe egy mindennapi példa – könnyebb a kutya lábát a küszöbön ellenőrizni, nem sáros-e, mint a sáros kutyát a lakásban megfogni, s feltakarítani utána. Lehet, sántít kissé a példa. Lehet, hogy az érdekek védelme is?

Szalóczi Katalin: szaloczi@eszak.boon.hu

 

 








hirdetés