Szélesre tárja a szíveket hangszerével a magyar tárogató nyíregyházi virtuóza

Nagy Csaba kezében a díjjal és az arra jogosító oklevéllel
Nagy Csaba kezében a díjjal és az arra jogosító oklevéllel - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – Iskoláról iskolára viszi az élőzenét és az előadásait a Prima-díjas Nagy Csaba.


Hogyan is mondja a krónikás a tárogatóról? Amely nótákat annak sípjával el lehet fújni, italra és vigasságra is ugyanazok tanítják az embert. De vajon ki tudja ilyen szépen megfújni erre mifelénk a hangszerét? Szerencsések vagyunk, mert ennek utánajárásával aligha kell sokat vesződnünk. A tárogató hangja legutóbb olyan messzire elhallatszott, hogy még a Megyei Prima-díj kuratóriuma is felfigyelt rá. Így lett a megyei primák triászából az egyik Nagy Csaba tárogatóművész, a Rákóczi Tárogató Egyesület elnöke.

Sokat tanult az öreg juhásztól

A Vikár Sándor Zeneiskola Nyíregyházához 40 éven át hűséges klarinét tanárát zenész körökben – de persze azon kívül is – aligha kell bemutatni, hiszen az iskola falain kívül színházi produkciók hangszereseként, vagy a Volán Táncegyüttes kísérő zenekarában is felbukkant. A tárogatóval már főiskolás korában eljegyezte magát, amely egyszerre erősítette fel benne a magyar történelem és a népzene régóta formálódó szeretetét. Mindez akkor vált még komolyabbá, amikor Dancs Lajos pedagógus és népzenekutató, kedves tanára rá nem irányította a figyelmét egy Nyíregyháza környéki bokortanyán élő, ügyes juhászemberre.

– Már az első találkozásunkkor magammal cipeltem egy ötkilós, elemes orsós magnót, de az öreget nem lehetett mindjárt rábírni, hogy játsszon a tárogatóján. Megadta a módját, ahogy kell, vizespohárba pálinkát töltött mindkettőnknek, és ha a kedve is megjött, lett muzsikálás – mesélte lapunknak Nagy Csaba. A többszöri pálinkázós-muzsikálós találkozásból ügyes tudományos dolgozat született, ami Dancs tanár úr bátorításának köszönhetően ugyancsak szépen szerepelt a Tudományos Diákköri Konferencián, Sárosi Bálint népzenetudós elismerését is kivívva.

Széles körben tette elismertté

Átugrottunk viszont egy fontos momentumot a történetben. Volt Nagy Csaba zene iránti rajongásának egy másik eredője: szerette ugyanis a zenét az ő hazafias lelkületű kántortanító, később földrajz-biológia tanár édesapja is. A papa ugyan ilyesmit soha nem tanulhatott, de szerzett egy hegedűt, és valamelyik cigánytól ellesett néhány nótát a hangszeren. – A zenéért nekem is meg kellett küzdenem. Felsőzsolcán jártam iskolába, 5–6 kilométerre Miskolctól, és nem volt könnyű egy ingázónak bejutni egy zeneórára – fűzte tovább a gondolatot interjúalanyunk, akit – a kötelező zongora mellett – mindig is a fúvós hangszerek érdekeltek. A klarinét sokrétű zeneszerszám – mondta is mindig a tanítványainak, legyenek büszkék rá –, amihez társ­hangszerként csatlakozott a tárogató. Szépen lassan a dallamkincs is egyre gazdagabb lett, és a kutatómunka, valamint a figyelmének kiterjesztése a 17–18. századi magyar hangszeres zene felé meghozta gyümölcsét. Előbb csak a Magyar Rádió mutatott érdeklődést az izgalmas dallamok és az ügyes hangszeres iránt, ám nem sokkal később a Hungaroton Hanglemezgyárban szép sorjában mindjárt három hanglemez is elkészülhetett.

A nyíregyházi tárogatóművész érdemei – amelyeket többek között a magyar érdemrend lovagkeresztjével is elismertek – egyébként nem csak abban mutatkoztak meg, hogy kitartó munkával elismertette, sőt népszerűvé tette a zenészek körében ezt a történelmi magyar, hol harcba, hol táncba hívó hangszert. Holott mindez már önmagában sem kevés!

Tanít és muzsikál

Vaján, a Vay Kastélyban Molnár Mátyás múzeumigazgatóval közösen egy központot is köré épített. Itt, Rákóczi földjén alakította meg a Rákóczi Tárogató Együttest majd az ugyanilyen nevű egyesületet, és bő másfél év múlva, 2020-ban már a hatodik Tárogatós Világtalálkozót rendezik ehelyütt.

Nagy tanár úr mindeközben pedig tanít, muzsikál a kiemelt nemzeti értékké és hungarikummá nyilvánított, vagyis a legmagyarabb magyarnak számító hangszerén, amelyet mindenhol a világon, ezen a szép beszélő néven illetnek. Fáradhatatlanul járja az ország, Erdély, azon belül a Csíki- és Gyergyói-medence iskoláit, hogy történelem-, és zeneszeretetre okítsa a fiatalokat, vagy akár a felnőtteket. Nem múlhat el esemény a Rákóczi-ünnepkörön belül, hogy valahol – Borsiban, Sárospatakon, Vaján – ne harsanna fel az érces hangja a tárogatójának, esetleg ne vinné annak dallamait messze a szél valamelyik templom tornyából az első-második szomszédos faluig. S habár a mostani Prima-díj az eddig elért szép eredmények elismerése, Nagy Csabának még esze ágában sincs pihenni. Mint mondja, sok iskolába kell még elvinni a haza iránti rajongás tüzét és dallamait, meg aztán az országos és a tárogatós világtalálkozókat is gondozni kell, és sok dallam maradt még, ami pedig lemezre kívánkozik.

MJ


Nagy Csaba, kezében a dupla náddal szerelt sípú történeti, a háta mögött pedig a szimpla nádas reform tárogatóval
Nyíregyháza - Nagy Csaba tárogatóművész sok érdekességet megosztott a hangszer történetéből. Sokan úgy tartják, akkor szép a tárogató, ha messziről szól. Való igaz, csöndes nyári éjszakákon kilométerekre elhallatszik a hangja, ha egy magaslati pontról megszólaltatják. Szinte beteríti a környezeté...








hirdetés