Szelevényiek is mentenek Ónodon

Szelevényiek is mentenek Ónodon
Az ónodi polgármesteri hivatal a szó szoros értelmében főhadiszállássá változott egy nap alatt. &nbspvideo

Az épület előtt autók, terepjárók tucatjai – egy pótkocsin tűzoltóság feliratú csónak –, az épület előterében szivattyúk, csövek, vízálló ruhák. A polgármester szobájából értekezlet zaja szűrődik ki.

Amióta szerdán délután a Hernád miatt visszaduzzadt Sajó két utcát is elöntött és huszonnyolc házból kellett kitelepíteni a hatvannál több lakót, a település vezetői, a polgárőrök, tűzoltók, árvízvédelmiek és mindenki, aki segíteni érkezett, szenhunyásnyit sem aludt. Megtették, amit lehet: zsákokkal vetettek gátat a víznek, kimentették az embereket és a vagyon mozdítható részét – kisebb bútorokat, ingóságokat.

Egy ház összedőlt

„Egy vájogépületet nem sikerült megmentenünk. Pedig ma már elkezdett visszavonulni a víz. – közölte a nem túl jó hírt Bacsó János polgármester két telefonhívás között. A mobilja folyamatosan csörög, vagy ő tárcsáz, hogy megszervezze a további tennivalókat, beindítsa a kárfelmérést.

„Reggel már járt kint egy hölgy a hivatalból, hogy felmérje a kárt” – mondja ezt már a nagy víz „ideiglenes partján” Zavarkó János, akinek a háza részben kint van az árból, ám az udvaron még majd’ méteres piszkos lé folydogál. – Hiába soroltam, hogy a galambfiókák elpusztultak mind és a hatvban párból sem tudom, mennyi jön vissza, hogy a kert oda, kiderült, hogy ezekre nem tud fizetni az önkormányzat.

„És a ház hogy bírta” – kérdeztük. Az idős ember legyintett: „Stabil lábazatra épület ez, kibírta már a legendás 1974-es árvizet, az magasabban volt, mint most. Nincs mit tenni, megvárjuk, míg levonul a víz, kiszárad a föld, de idén már biztos, hogy nem tudok újra vetni a kertbe. Mint a kő, olyan kemény lesz a víz után föld…”

Segítő keztek

A hősiesebb napokat is megélt ónodi vár árkában régészek dolgoznának (az ónodi orzsággyűlés jövő évi 300. évfordulójára szeretnék rendbe hozni az erődítményt – a szerk.), ám a majd’ két méteres vízből csak az álványzat látszik ki. Az utca másik oldala pedig végvárhoz hasonlít, magasan fölrakott homokzsákok óvják a további vízbetörés ellen a Sajó-parthoz közeli házakat.

Az ott szolgálatot teljesítőknek bemutatkozva nem hiszünk a fülünknek, amikor először halljuk, hogy „Lengyel Zoltán vagyok Szelevényből…” Aztán a másik három munkás (Kripner János, Szőke Gábor és Szőke Jábos) is ugyanezt teszi hozzá: „…Szelevényből”. Ez a település a legutóbbi nagyárvíz idején vált ismertté, onnan kellett kimenteni (nem kitelepíteni!) többszáz embert, mert a falut védő gát annyira megsuvadt, hogy félő volt, mindent elsodor.

De hogy is kerültek onnan a Sajó-partra? Lengyel Zoltán mondja: „Soha nem felejtjük el, hogy akkor ebből a megyéből jöttek legtöbben segíteni nekünk. Nem volt kérdés, hogy most mi jövünk nekik segíteni. Hajnalban indultunk és azonal beálltunk zsákolni.”

„Van benne némi gyakorlatunk – teszi hozzá hamiskás mosollyal Kripner János. – Addig maradunk, amíg szükség van ránk…”

Csakazértis faluünnep!

A Sajó szerda este óta centiről-centire apad, de még nem tudni meddig, mert újabb árhullámról beszélnek a Hernádon. Ónodon minden kitelepített átmeneti otthonra lelt helybéli rokonainál, kevesen vették igénybe az iskolában, óvodában felajánlott helyet. Mindannyian azt várják, hogy visszahúzódjon a víz és újra hazamehessenek. Az üresen hagyott házakat rendőrök védik és csak azokat engedik be, akik rajta vannak a lakólistán. Így próbálják megakadályozni az esetleges fosztogatásokat. A település vezetőinek eltökélt szándéka, hogy a hét végén megtartják az Ónodi Napokat és egyben – fura vétetelen – az első hagyományőrző tűzoltóversenyt. A víz már megvan hozzá…

SzB








hirdetés