Szellemiség nélkül nincs talpon maradás

Bessenyey Balázs (bal szélen) és családja egykori ősének Nyíregyházi síremlékénél tavaly ősszel
Bessenyey Balázs (bal szélen) és családja egykori ősének Nyíregyházi síremlékénél tavaly ősszel - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – A megmaradt ősi, szellemi hagyatékból jutott Nyíregyházára is.

A 120 esztendős Bessenyei György Irodalmi és Művelődési Társaság vendége volt a múlt hétfőn a testőríró és költő leszármazottja, Bessenyey Balázs, akit bár nem egyszerű elhelyezni a hatalmas családfán, annyit érdemes elmondani róla, hogy a két fiút nevelő III. Bessenyey György zempléni ágának a sarja. Annak, amely férfiágon továbbviszi ma is a híres nevet. Az illusztris vendég nem jött üres kézzel, hozott egy különleges tajtékpipát, amiről a családi legendárium úgy tartja, a költő Bessenyeié volt, a bihari remete, a sárréti nádtetős ház lakója használhatta.

A családot teljes vagyon- és pozícióvesztéssel sújtották.” Bessenyey Balázs

Szúrta a rendszer szemét

– Az emberek szeretik a konkrétumokat, a tárgyakat, s láthatják, hogy Bessenyei György szellemisége nem csak írásaiban, de a tárgyaiban is tovább él – mondta el lapunknak a korábban Paszabra és az ősi családi központba, Tiszabercelre is ellátogató mérnök. A családot az ’50-es években kitelepítették, s a hercehurca során fontos és értékes relikviáék semmisültek meg, az értékeknek mindössze 10 százaléka élte túl, közöttük a már említett pipa is.

– Nagyapám, dr. Bessenyey Zénó nagy dohányos volt, a kitelepítés után megmaradt néhány fényképből tudjuk, hogy a pipagyűjteménye is jelentős. Amikor édesapám hagyatékát szétosztottuk a testvéremmel, a pipa hozzám került. Reméljük, a történelemtudomány is alátámasztja, hogy a testőríró saját tulajdonából maradt fenn, mivel egy 19. századi pipáról van szó, a mélyen tisztelt ősöm pedig 1811-ben halt meg.

– A nagyapán országos méltóság volt, a kettes fizetési osztályba tartozott a kormányzó és a miniszterelnök előtt. Már budapesti és sárospataki országgyűlési képviselő korában is sokat tett a hazájáért és lakóhelyeiért. Sárospatakon modernizálta a főiskolát, ami még a 20. század elején is eléggé rossz állapotban volt.

– Ő is azt a vonalat képviselte, hogy az elvesztett trianoni területeket és emberlétszámot szellemi fölénnyel kell pótolni. Mindez szúrta a szemét az új kommunista rendszernek. Meg is kaptuk a kitelepítési végzést, amit ma is őrzünk, s a családot teljes vagyon- és pozícióvesztéssel sújtották – folytatta Bessenyey Balázs, amikor arról faggattuk, hogyan lehetett a rendszerváltás előtt egy ilyen névvel átmenteni a hagyományokat. – Abból éltünk, amit el tudtunk adni: értéktárgyak, festmények, ékszerek árából.

Az értől az óceánig

– Én egy putriban születtem, 5 éves voltam, amikor először láttam fürdőkádat Jászjákóhalmán, de a szellemi örökség megmaradt. Édesapám két könyvet vitt magával a kitelepítésbe, a Bibliát, hogy a hitét el ne veszítse, és Sherlock Holmesnak A sátán kutyája című művét, illetve egyéb elbeszéléseit. A Nagy Imre beszéd után visszakerültünk Pomázra, majd csodával határos módon Budapestre. Apám egy 1956-ban kidisszidált zsidó származású kollégája hagyott a családra egy rózsadombi lakást. Másképpen ilyesminek a közelébe sem tudtunk volna jutni.

– A könyvek, a szellemi hagyaték tehát megmaradt, a Bessenyei Társaság novemberi konferenciájára elhoztam Nyíregyházára azt a sorszámozott, Bessenyei Györgytől ránk maradt, válogatott munkát, amit 1961-ben ki is adtak. Merthogy a Kádár János és Aczél György fémjelezte kultúrpolitikában úgynevezett haladó nemesek azért megférhettek. Bessenyei talán azért, mert nem sanyargatta a jobbágyait. Marginális szerepet szántak neki, de a nevét időnként szívesen fölhasználták.

– Apám az amerikai nagykövetségen dolgozott, így a kultúrához, újságokhoz hozzájuthattunk, s ez is frissen tartotta a szellemiséget. Nyilvánvalóan a neveltetésünkre is nagy hangsúlyt fektettek, különórákra járhattunk, lehetőség szerint németül, angolul taníttattak. Pedig apám sokszor hangoztatta: a születésemkor még az se volt biztos, hogy gimnáziumba tudok menni, nemhogy egyetemre.

Mehetett volna, de maradt

– Az egész világon élnek rokonaink, akikkel tartottuk a kapcsolatot. Sokszor elmehettem volna az országból, de nem tettem, s a szellemiség sokat segített abban, hogy talpon maradtunk. A nyelvtudásnak köszönhetően állást vállalhattam, 1984-ben Nyíregyházán is dolgoztam. Most is a több száz éves gondolatokat szeretném a napi cselekvések szintjére emelni. Arra készülök, hogy nyíregyházi vállalkozóknak átadom mindazt a tudást, amit üzletszervezésben, hatékonyságnövelésben megtanultam.

Matyasovszki József


Pénzt áldoz a szobortalapzat felújítására

– Ittlétem reggelén, amikor elsétáltunk a 18-19. századi ősöm szobra mellett, megemelve kalapomat a nemes és szeretett rokon előtt, megállapítottam, hogy a talapzat egy kicsit már töredezett, érdemes lenne helyreállítani, s egy védőkerítéssel is ellátni. Jeleztem is a város alpolgármesterének, hogy szeretnék erre némi pénzt felajánlani, amennyiben ehhez a városvezetés is fogadókészséget mutat – tett újabb bejelentést ittlétekor Bessenyey Balázs, s Kállósemjén polgármesterét is meglepte egy különleges ajándékkal.








hirdetés