Szeretők és méregkeverők

Koltai M. Gábor rendezése a vérgőzös históriát időtlenné teszi
Koltai M. Gábor rendezése a vérgőzös históriát időtlenné teszi - © Fotó: janics Attila
Nyíregyháza – Koltai színészvezetése biztosítja, hogy Firenze 16. századi ármánykodóinak kalandjai közöttünk játszódnak.

A darab végén az író vérfürdőt rendez: az Asszony asszonynak farkasa zárlatában alig marad élve valaki. (A reneszánsz már csak ilyen…) Thomas Middleton műve 1627-ben jelent meg; benne a szerző a velencei születésű Bianca Capello és I. Francesco Medici, Firenze nagyhercege szerelmének és házasságának, majd titokzatos halálának titkait fürkészi. A családi dráma mögött azonban az emberi galádság, aljasság, hatalom- és birtoklásvágy végzetes viharzása érzékelhető.

Vérgőz és idézőjel

Middleton eredetileg Women Beware Women című tragédiája (tragikomédiája?) a Krúdy Színpadon Forgách András sokszínű, a blank vers emelkedettségét és időnkénti szókimondását egyszerre megmutató fordításában elevenedik meg.

Koltai M. Gábor rendezése Szalai Sára jelmezeinek felhasználásával kiemeli a történetet az egykori dimenziók közül: a vérgőzös históriát modernné, ha úgy tetszik, időtlenné teszi. (Ezt a gesztust szolgálja az időnkénti rockzene is.) A shakespeare-i színpadszerkezetre emlékeztető tér (Vereckei Rita terve) a mozdítható középső elemekkel hangulati és expresszív hatású. (A fekete díszletek között olykor felhangzó kísérteties zenei kulissza a játék baljós kimenetelére figyelmeztet.)

Koltai drámaiságot és feloldást arányosan adagol; a történetet mindvégig feszültségben tartja. A vérben (festék) úszó befejezés a maga abszurditásával a korabeli szokásokat, a színházi látványosságokat parodizáló elem, amely – miközben a mai néző horrorigényét is kielégíti – idézőjelbe teszi a látottakat.

A reneszánsz idején népszerű bosszúdráma kellékei ugyanúgy jelen vannak Middletonnál, mint a mélyebb lélekelemzésre törekvés, ámbár ezt a korlátozhatatlan szenvedélyek tombolása többnyire hatástalanítja.

Kifejezően formálják meg

A társulat tagjai kifejezően formálják meg az erőszak világának különféle alakjait. Széles Zita a szereleméhes és alattomos Líviát, Illyés Ákos a bűnös vágyaktól vezérelt Hippolitót, Urmai Gábor a durva és ostoba gyámfiát (Fellinger Domonkos) érdekházasságba hajszoló Guardianót, Gyuris Tibor a botjával hadonászó Fabriziót, Schmidt Sára az ártatlan Izabellát, István István a fiatal, s kezdetben tiszta, majd egyre jobban elerkölcstelenedő Biancát (László Lili) feleségül vevő, szegény Leantiót, Pregitzer Fruzsina az aggódó anyát, Martinkovics Máté az aljas intrikust, Rák Zoltán a hatalomra áhítozó Bíborost, Gulácsi Tamás pedig a Biancát férjétől elszerető Herceget állítja elénk.

Koltai mértéktartó színészvezetése megóvja az előadást attól, hogy a borzalmak dimenziói között túljátszott figurák botladozzanak. Firenze 16. századi ármánykodóinak és méregkeverőinek kalandjai közöttünk játszódnak.

– Karádi Zsolt –








hirdetés