Szeretteinkre emlékezünk

“A növényzet leveléből már a második tavaszra éltető anyag lesz az új hajtások számára. Így kell feloldódnia az embernek is: ami érték van benne, az váljék javára a fiataloknak.”
Györke László jegyzete.

„A növényzet leveléből már a második tavaszra éltető anyag lesz az új hajtások számára. Így kell feloldódnia az embernek is: ami érték van benne, az váljék javára a fiataloknak. A lehullott levél még első nyers állapotában semmit sem használ: át kell alakulni, átszellemülni, hogy a gyökerek felvegyék belőle, ami nekik kell. A halott is itt hagyja azt, ami lényegében szellemi érték, csak ezt a másvilági állagát dolgozhatja fel az itt továbbélő lét” – írja Móricz Zsigmond.

Ilyenkor, amikor mindenki – hisz nincs család, ahol ne lenne kire emlékezni – elment szeretteire gondol, virágdíszbe öltöznek a sírkertek – gyakran jutnak eszembe nagy írónk bölcs szavai. Hiszen ez az élet rendje. Csak az okozhat – és okoz is – mérhetetlen fájdalmat, ha értelmetlen, túl korai, vagy erőszakos az elmúlás. Ha idegen és megfoghatatlan erők avatkoznak bele sorsunkba.

Ki így, ki úgy hagyja itt ezt az árnyékvilágot. Akik maradnak, azokban tovább élnek azok, akiket szerettek, tiszteltek, felnéztek rájuk.

Akik a legközelebbiektől már végső búcsút vettek, azok számára aligha múlik el nap, hogy ne gondolnának rájuk, ha csak egy villanásnyi időre is. Felvillan egy-egy gesztus, mozdulat, mondás. Mert bennünk élnek ők tovább, miként majd mi is továbbélünk gyermekeinkben, unokáinkban, az igazán nagyok pedig a nemzetben, az emberiségben.








hirdetés