Szerették a szereket, azok pedig őket

Csáth Géza, József Attila és Kosztolányi Dezső is használtak tudatmódosító szereket
Csáth Géza, József Attila és Kosztolányi Dezső is használtak tudatmódosító szereket
Nyíregyháza – Van, aki csak szerek hatása alatt tudott alkotni, más a tiszta állapotban bízott.


Találós kérdés is lehetne: mi köti össze Csáth Gézát, Kosztolányi Dezsőt és József Attilát azon a nyilvánvaló tényen kívül, hogy a magyar irodalom kiválóságai? Érdekes módon a választ a Drogok térben és időben. Rejtett univerzumok, belső valóságok című konferencián kaptuk meg a Jósa András Múzeumban, mégpedig Hetesi Patríciától. A Pécsi Tudományegyetem hallgatója A drog mint múzsa címmel tartott előadást, és a három szerző művein keresztül mutatta be a tudatmódosító szerek hatásait. Aki valaha is tanult irodalmat (tehát elvileg mindenki), most nyilván kérdőn néz körül és csodálkozik: Csáth Gézáról tudjuk, hogy hosszú éveken át függő volt, de hogy jön a képbe Kosztolányi és József Attila? Ez is kiderül hamarosan, de kezdjük az elején!

Lelőtte a feleségét

Csáth Géza orvosként könnyen hozzáférhetett azokhoz a szerekhez, amelyeket kezdetben azért szedett, hogy ihletet kapjon, és hogy az íráshoz szükséges euforikus állapotba jusson, de később ez ellenkező hatást váltott ki és alkotói válságba sodorta. Tíz évig élt tudatmódosító szerek hatása alatt, de csak rövid ideig tudta kezelni a helyzetet, és amikor kényszerképzetei lettek, elhatározta, hogy Budapesten kezelteti magát. Utazási engedélyt azonban nem kapott, így a bajai elmeosztályra került, de onnan hazaszökött és lelőtte feleségét, majd öngyilkosságot próbált meg elkövetni. A sikertelen kísérlet után Szabadkán ápolták (kényszerzubbonyt is kapott), újabb szökése közben pedig megmérgezte magát: szervezetében cián, morfium és kokain nyomait is megtalálták. Mindössze 32 évet élt. Az agyát, szívét és máját felajánlotta első munkahelye, a pesti klinika számára, de agyveleje szétesett, így azt nem tudták megvizsgálni.

Ópium című műve a fogyasztás fázisait szemlélteti, számba véve annak pozitív és negatív hatásait. Azt írja, csak az ópiumfogyasztó tudja, mi az „élés”, aminek a szer okozta szent gyönyör az egyetlen célja, mert csak így ismerhetjük meg életünk értelmét és igazságát.

– Annyi szépet írt le a szerek kiváltotta hatásokról, hogy szinte megkívánjuk azokat – mondta az előadó, és hozzátette: az élete (és halála) azonban azt mutatja, nem szabad ezzel játszani. Csáth tudta, hogy amit tesz, veszélyes, és utat mutatott azoknak is, akik másképpen élik az életüket: „Aki ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétből húsz millió évet – az éljen száz esztendeig és sokasodjék meg az ő utódaiban”.

Eldugta a könyvek mögé

Kosztolányi Dezső – Csáth unokatestvére – sokáig el tudta titkolni, hogy szerekkel él, és amikor a felesége a könyvek mögé eldugva megtalálta azokat, megígérte: leszokik. De nem tudott. Korábban is voltak erre utaló jelek, a gyakori orrfolyás, orrvérzés és a szaglásának elvesztése, sőt, egy ajándékba kapott oltótű láttán még a szüleiben is felmerült, hogy talán függő lehet, és ez ma már tény.

Az Esti Kornélban azt írta: „Ne ámulj el a kokainistán, gondolkozz az okain is – tán megérted”. A Mérgek litániája című versében így fogalmazott a szerekhez való viszonyával kapcsolatosan: „Mind szeretem. És ők is mind szeretnek. Komor nevük imába foglalom”. Ír az ópiumról, az atropinról, a morfiumról, de az arzénról, a nikotinról és az alkoholról is. Az ópium az ideálja, a veronál vén gyermekek dadája, a morfium az örök éjszaka, az arzén tápláló és gyilkos: „vézna arcunk tőle gömbölyül és éltető rózsás lehelletére az élet és a halál leng körül”.

Nem lehetett önmaga

És hogy hogyan került melléjük József Attila? – Ellenpontként – mondta Hetesi Patrícia. – Zavaros elmeállapota miatt kényszergyógykezelésnek vetették alá, és minden bizonnyal félre is kezelték, mert tévesen skizofréniát diagnosztizáltak nála. Ő tehát nem saját akaratából használt szereket és természetesen nem is örült ennek. Erről tanúskodik a Le vagyok győzve című verse is, amelyben ezt írja: „Szurkálnak, óvnak tudós orvosok…, Köztetek lettem bolond, én a véges. Ember vagyok, így vagyok nevetséges”. Csáth Gézával és Kosztolányi Dezsővel ellentétben ő csak tiszta tudatállapotban alkotott. Megvárta, amíg elmúlik a nyugtatók hatása és kizárólag szerektől mentesen írt. Pontosan tudta, milyen hatással vannak rá a nyugtatók, és nem szerette azt a József Attilát, aki nem lehetett önmaga. Ezt írta: „S „dolgozom”, imhol e papírhalom – a működésben van a nyugalom”.

– Nem bírálhatjuk őket, nem vonhatjuk őket felelősségre, és nem ítélkezhetünk felettük. Egy dolgot tehetünk: hálásak vagyunk nekik, és megköszönjük, hogy ránk hagyták életművüket, amelyek nélkül szegényebbek lennénk – mondta Hetesi Patrícia.

SZA








hirdetés