Szeszélyes, furcsa nyár

Illusztráció
Illusztráció
Lógó orral érkeztek haza a Balatonról a minap kedves ismerőseim. Hihetetlenül várták a jól megérdemelt pihenést, de jószerivel semmi sem sült el úgy, ahogyan megálmodták. Matyasovszki József írása.

Nem titok: minden bajuk legfőbb okozója a szeszélyes időjárás volt, merthogy hirtelen frontváltások s a „magyar tengerre” le-lecsapó viharok törték ketté a gondtalannak remélt nyaralást. Az sem dobta fel őket, hogy – ha másban nem – hát gyönyörködhettek volna a Siófokra lecsapó trópusi hevességű, éppen ezért különösen extrémnek számító ítéletidőben, amin persze nem lehet csodálkozni: végül is nem katasztrófaturizmusra fizettek be.

Az itthon maradottak sem nagyon örülhettek a nyár derekának, mert az elmúlt időszak sem igazi nyárnak nem nagyon volt nevezhető, sem pedig derekasnak. Hol párás meleg, hol borzongató hűvös fuvallat lepett meg, naplemente után pedig olyan vacogtató éjszaka köszöntött ránk, mintha sivatagban volnánk. Ki alszik ma már szénaboglyában fülledt nyári éjszakákon, amikor alig van részünk ilyen éjszakákban? Még a szerelmeseknek sem lehetett kedvük hajnalig turbékolni a szabadban, bármennyire is köztudott, hogy a szerelemnek tavasztól őszig a legmagasabb a fűtőértéke.

S bár a héten állítólag visszatér a kánikula, aligha élvezhetjük túl sokáig a zavartalan napsütést, mivel a nyár hirtelen magasba szökő láza mostanság úgy vonzza a háborgó ítéletidőt, mint Newton almáját a gravitáció. No de ez van, ezt kell szeretni, s örülhetünk, hogy például az almanagyságú jégtől egyelőre megkímélt ez a kiszámíthatatlan, cifra világ. Legalábbis mostanáig.

Matyasovszki József








hirdetés