Szipkát faragott unalmában

Kovács Ferenc a csehszlovákiai bevonulás idején faragott szipkával
Kovács Ferenc a csehszlovákiai bevonulás idején faragott szipkával - © Fotó: a szerző
Nyíregyháza – A Nyíregyházán élő Kovács Ferenc sorkatonaként tagja volt a Csehszlovákiát megszálló magyar egységeknek. Éppen ötven éve volt annak augusztusban, hogy a szovjet csapatok beléptek Csehszlovákia területére lengyel, magyar és bolgár katonák kíséretében.

Emberarcú szocializmus

A prágai tavaszként közismertté vált történelmi esemény lényege, hogy Csehszlovákiában 1968 januárjától augusztusig megpróbálták a gazdaságot, a kommunista pártot és az államot demokratizálni, vagyis egy „emberarcú szocializmust” kialakítani.

Mindez azonban a szocialista tábor felbomlásához, a varsói szerződés összeomlásához vezethetett volna, ezért döntöttek úgy a katonai szövetség tagállamai, hogy augusztus 21-én átlépik a határt, s bevonulnak Csehszlovákiába. A közelmúltban a Nyíregyházán élő Nagy István osztotta meg olvasóinkkal az emlékeit, s a cikk végén felhívást tettünk közzé: várjuk olyan olvasók jelentkezését, akiknek személyes élményeik vannak a fél évszázada történt történelmi eseménnyel kapcsolatban.

A felhívást olvasva kereste meg szerkesztőségünket sóstóhegyi előfizetőnk, Kovács Ferenc, aki nem érkezett üres kézzel, egy szipkát is hozott magával. Hogy a szipka hogyan kötődött a csehszlovákiai eseményekhez, az is kiderül a következő történetből.

– Görögszálláson laktunk, amikor 19 éves koromban, 1966-ban behívtak katonának. Nyíregyházán a Vasutas Művelődési Házban kellett jelentkeznem, s onnan Nagykanizsára vittek. Akkoriban nagy divat volt a „csereüdültetés”, innen a Dunántúlra vitték a fiúkat, az ottaniakat pedig a nyírségi laktanyákba vezényelték – elevenítette fel élményeit Kovács Ferenc. – Háromszor nyolc hónapos kiképzést kaptam, vagyis nyolc hónapig voltam Nagykanizsán, nyolc hónapot a Balaton melletti Tapolcán töltöttem, s ugyanennyi ideig voltam Marcaliban is. A gépjárművezetést a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) keretében belül végeztem el, így gépkocsivezető lettem a rakétás egységnél. Titoktartást kellett fogadnunk, vagy 16 ív papírt aláírattak velünk, hogy senkinek sem mondhatjuk el, mivel is foglalkozunk sorkatonaként.

Cigarettáért koronát

A társaival együtt Marcaliban kapta meg a harckészültségi parancsot, először azonban a dinnyetermesztéséről híres vidék, Hort és Csány határában táboroztak le. Az unalom, a tétlen várakozás jellemezte ezt az időszakot. Igaz, amikor bevonultak Csehszlovákiába, ott sem volt mozgalmasabb az élete, unalmában mogyoróvesszőből kifaragott egy szipkát, amely mind a mai napig megvan.

– Verebély mellett táboroztunk le, egészségügyi ellátásra Nyitrára kellett bemenni, ott volt egy nagyobb törzs. A település határában vártuk az események alakulását, a civil lakossággal nem találkoztunk. Volt velünk kantin is, ahol cigarettát tudtunk venni. Azt eladtuk egy öregnek koronáért, a koronáért pedig pálinkát vettünk azoktól a nőktől, akik a közelben az erdészet facsemetéit gondozták.

 

A bakák édes gyümölcse

– Végül októberben tértünk vissza Marcaliba. A velem egy időben bevonult katonák már három héttel korábban leszereltek, nekem ez végül csupán október végén adatott meg. Hoztam néhány régi megsárgult, megbarnult fekete-fehér fotót is, amelyek még a sorkatonai szolgálatom idején készültek. A hadseregnél tilos volt fotózni, de a katonaságnál éppen azok a cselekedetek jelentették az édes gyümölcsöket, amiket tiltottak a sorkatonáknak – tette hozzá még befejezésül Kovács Ferenc.

MML








hirdetés