Szívből és lélekből repült bemutatót

Akt.:
R)égi ismerősként nyitott kabintetőt Veres Zoltán a káprázatos bemutatója után
R)égi ismerősként nyitott kabintetőt Veres Zoltán a káprázatos bemutatója után - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Kevesen „gyomlálnak” repülőgép szárnyvégével…


Számtalan bemutatót repült már a világ minden táján Veres Zoltán, de ilyen szakértő közönség előtt talán még soha. Elődök és utódok, oktatók és kollégák szegezték tekintetüket az égre a nyíregyházi repülőtéren, amikor a pilótaképzés 50. évfordulójának vendégeit köszöntötte, adott ízelítőt itt szerzett, és azóta gyarapított tudásából.

Milyen érzés volt újra Nyíregyháza fölött szántani az eget?

Ezt egyetlen szóban tudom összefoglalni: szívdobogtató.

Rendkívüli alkalom volt – készült-e sajátos koreográfiával?

A közönségnek az a része, amely már látott repülőnapokon bemutatót tartani, valószínűleg tapasztalhatta, hogy más volt, amit itt és most repültem. Ezt nem is bemutatórepülésnek hívnám, hanem az érzelmeim kifejezésének.

Én úgy vettem észre, hosszabb, és egyedi elemekkel ötvözött volt a program.

Így van, mintegy másfélszer hosszabb programot állítottam össze, s ennek megvolt az oka: tényleg próbáltam kitenni a szívem-lelkem a levegőben, s ehhez ennyi idő kellett.

Nyíregyházán szerzett diplomát 1986-ban: mennyire ismeri a korábban és később végzett évfolyamokat?

A kisebb létszámból és a hivatás jellegéből adódóan a repülős társadalom az átlagnál jobban összetartó. Nagyon szerencsésnek vallhatom magam, mert a repülésnek olyan sok területén mozgok, hogy szinte az összes évfolyamból vannak személyes ismerősök, közvetlen munkatársak. Nagyon sok pilótáról vannak híreim, információim, ki merre repül, dolgozik, hol él. Repülök nagygéppel, hosszú ideje életem fontos része a műrepülés, korábban repültem a mezőgazdaságban és oktattam is – valóban széles szegmensét felöleli ez a repülésnek, így sok emberrel is állok kapcsolatban. Most, itt együtt látni őket fantasztikus élmény, felemelő érzés. Régi arcokkal, kapitányok sorával – a landolás után mondtam is, hetente kellene ilyen találkozókat szervezni.

Amikor legutóbb beszéltünk, MALÉV színekben vezetett nagy gépeket, főleg Budapest és Brüsszel között. Mi történt azóta?

Az utolsó napig repültem a MALÉV járatain, a zárónapon is. Egy fájó élmény, emlék marad, ám ez olyan, mint amikor elveszítünk egy számunkra kedves, fontos embert – egy idő után az életnek mennie kell tovább. Azóta az életemben megváltozott a szín: a kékből átcsaptam lilába, a Wizz Airnél folytattam, először mint hatósági pilóta, most már főállású pilótaként.

Hogyan sikerül egyeztetni ezt a műrepüléssel? A nagyközönség az extra mutatványokról ismerte meg, a világrekorder orsózástól a híd alatt áthúzáson át a föld fölött néhány centivel repülésig. Vannak-e új tervek, célok?

Ez a repülés volt az utolsó a szezonban, amelyet szebben, nemesebben nem is zárhattam volna. Most felkészülési időszak következik, majd a tél során átköltözünk Közel- és Távol-Keletre, ahol bemutatók sora vár, majd várom nagyon a tavaszt, hogy ismét itthon és a környező országokban repülhessek.

A bemutatókon elképesztő magasságban, pontosabban: mélységben repül. Kevesen gyomlálnak repülőgép szárnyvégével. Mi kell egy ilyen tudáshoz?

Inkább az életkor kérdése ez: idővel romlik a szemem és egyre közelebb kell mennem a földhöz, hogy lássak…

Nem csak a repülőtudása, a humora is a régi… A viccet félretéve: volt meleg helyzete eddigi pályafutása alatt? Vagy azt inkább nem mondaná el?

Egy pilóta életében egy-kétezer óránként jön valamilyen váratlan helyzet, a technika ördöge sohasem alszik, de kellő tudás, gyakorlat, tapasztalat és higgadtság segít átlendülni ezeken. Ehhez eleinte kell a szerencse is, de idővel a tapasztalat és rutin válik döntővé. Nekem? Apróságok… Egyszer behajtogattam egy AN 2- es gépet a bozótba, máskor egy JAK 52-essel kétezer méterről úgy pörögtem le, hogy nem is akartam… Voltak ilyen apró események, de ilyenkor úgy kell tenni, mint az akadályt verő versenylóval, visszamenni a pályára és ugratni egyet-kettőt. Én is mindig repültem az esetek után.

Tartotta magát a mondáshoz: soha nem repülni gyorsabban, mint az őrangyal…

Ez így van!

Névjegy

Veres Zoltán 1986-ban szerzett diplomát repülőmérnökként az akkori Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán. Több mint 120 féle repülőgép-típust repült, a vitorlázógépektől a Boeing és az Airbus utasszállítókig. Oktató, berepülő, valamint senior vizsgáztató pilóta, igazságügyi szakértő, Boeing-737-es oktató-kapitány.

Összes repült ideje 21.000 óra; 1986 óta műrepül, 1988-tól a műrepülő válogatott tagja is volt. Csapatban világbajnoki bronzérmes, egyéniben összetett Európa-bajnok Advanced kategóriában. Emellett számos FAI-n kívüli repülőverseny győztese, Guinness World Rekordjait sporton kívüli show elemnek tartja, ebből a legérdekesebb az orsózás világrekordja, melyet 408 folyamatos orsóval állított fel.

NYZS








hirdetés