Szívéhez nőtt ez a vidék

Vidnyánszky Attila a nyolcvanas években sokszor lépett színpadra Nyíregyházán
Vidnyánszky Attila a nyolcvanas években sokszor lépett színpadra Nyíregyházán - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Színházi nagyhatalom vagyunk – véli a Nemzeti Színház főigazgatója, Vidnyánszky Attila.

A felújított Bencs villát a jövőben a Móricz Zsigmond Színház üzemelteti, így akár természetesnek is vehetnénk, hogy az épület ünnepélyes átadásán a város és a megye prominens személyiségei, illetve Bencs Kálmán leszármazottai mellett jelen volt Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója is. Mégis sokak tették fel a kérdést: miért tartotta fontosnak, hogy elfogadja a meghívást? A megnyitó utáni beszélgetés során Tarczy Gyula, a Nyíregyházi Televízió főszerkesztője erről is érdeklődött.

– Kötődöm ehhez a vidékhez, bennem összetartozik a Bereg vidéke és Nyíregyháza. Mi 1983-ban kezdtünk el színházat csinálni Beregszászon, és soha nem fogom elfelejteni, hogy a kezdetekkor a nyíregyházi színház – akkor még Verebes István igazgatása alatt – segítő kezet nyújtott nekünk. Sokszor felléptünk a színházban és a szabadtéri színpadon is, az egyik legemlékezetesebb vendégszereplésünk a Dekameron bemutatója volt.

– Jóban vagyok a jelenlegi igazgatóval, Kirják Róberttel is, mint ahogy a színházaink is jó kapcsolatot ápolnak egymással: a jubileumi évadban bemutattuk itt a Vitéz lélek című darabot, és vendégként a nyíregyházi társulat is gyakran fellép nálunk. Már tervezzük a jövőt is: szeretünk új tereken játszani, ezért szívesen jönnénk majd a megújult szabadtéri színpadra, és ajánlottam egy előadást a jövő évi VIDOR Fesztiválra is – mondta a főigazgató, aki arról is beszélt: nemcsak szereti ezt a vidéket, de látja is benne jövőt.

Elképesztő erő

– Az ország elindult felfelé, érezhető is az optimizmus, de én azt szeretném, ha a fejlesztés arányai a vidék felé billennének. Kulturális infrastruktúrára az elkövetkező időszakban több száz milliárd forint jut majd, ami hatalmas összeg, örömteli lépés. De ebből 400 milliárd forint jut a fővárosra és 50 milliárd vidékre. Tudom, hogy Budapest fejlesztése mennyire fontos, hiszen özönlenek a turisták, de azt is látni kellene, hogy vidék nélkül nincs Magyarország, ezért a fővároson kívüli területekre is áldozni kell. Nemrégiben megnéztem a sikeres színházi pályázatokat és az derült ki, hogy a források 8 százalékát kapták határon túli teátrumok, 21 százalék jutott a vidéken működő intézményeknek, 71 pedig a fővárosiaknak, ez pedig ­rossz arány. Miközben az is tény, hogy a rendszerváltás óta nem állt rendelkezésre ennyi pénz színházfelújításra, hiszen megújul a teátrum Szolnokon, Debrecenben, Kaposváron, Veszprémben és Győrben.

– Azt mindenki elismeri, hogy színháznagyhatalom vagyunk, és így is kezelnek bennünket. Az olaszok, a franciák, vagy éppen a spanyolok irigykednek a finanszírozásra, a képzésre, rácsodálkoznak arra, hogy egymástól 50–100 kilométerre fekvő városokban nem csak színház, de önálló társulat is működik. A magyar emberek rajonganak a színházért, olyannyira, hogy például még nyáron is folyamatosan előadásokra járnak, a nézőszám pedig folyamatosan emelkedik – az, hogy Nyíregyházán egy évadban 100 ezren látják az előadásokat, fantasztikus eredmény és egyben a kultúra dicsérete is. És ami ugyancsak fontos, hogy a mennyiség mellett a minőségre sem lehet panasz, hiszen a teátrumokban nagyon gazdag a repertoár. Pár hónappal ezelőtt a Nemzeti Színháznak francia vendégei voltak, akikkel megnéztük a Balatont, délután pedig megkérdezték, nincs-e a közelben színház, ahová este beülhetnénk. Ez egy keddi nap volt, a veszprémi színházban pedig az Éjjeli menedékhely volt műsoron. Odamentünk és a kollégák nem hittek a szemüknek: egy kisvárosban hétköznap este, telt ház előtt Gorkijt játszik a társulat?! Ez egy elképesztő erő, amire büszkének kell lennünk, és amiből hitet kell merítenünk.

Száraz Ancsa








hirdetés