Szombatonként és idegenben ment jobban a Kótajnak

A veszélyes zónában érte a szezon vége a kótaji NB III-as csapatot, amely számára pedig nem úgy indult az idény, hogy visszafelé kell tekingetnie. A kezdeti bravúrokat az ősz második felében rendszeres vereségek követték, különösen hazai pályán szenvedett fájó fiaskókat a Csoma Dezső vezette csapat.

– Harmadik évünket kezdtük a harmadosztályban, és ennek is úgy vágtunk neki, hogy ne legyenek kiesési gondjaink – kezdte az ősszel látottak értékelését Csoma Dezső, a kótaji csapat edzője. – Ennek érdekében elsősorban fiatal játékosokat igazoltunk a Nyírsuliból, miközben a helyi kötődésű futballistákat sem felejtettük el. Így próbáltunk olyan keretet kialakítani, amely alkalmas lehet a célok megvalósítására, de be kell látni, az őszi szezonunk nem úgy sült el, ahogy azt terveztük. Elsősorban azért, mert azok a játékosok nem az elvártak szerint teljesítettek, akiknek kulcsszerepet szántunk volna. A fő problémánk az volt, hogy nagyon kevés gólt szereztünk, emellett pedig a sérült játékosok pótlása is sok fejtörést okozott. Mándi Attila és Czenki Péter a negyedik fordulóban, Baktalórántházán sérült meg súlyosan, később Kádár Lóránt is kidőlt a sorból, a szűkös keretünk miatt pedig az így keletkezett lyukakat csak nehezen vagy egyáltalán nem tudtuk befoltozni.

A most meglévő tucatnyi pontjának a kétharmadát a hatodik fordulóig gyűjtötte össze a csapat. A hátralévő kilenc játéknapon egy-egy győzelemre és döntetlenre futotta a csapat erejéből – mindkettő idegenben, riválisnak mondható csapatok ellen (Sárospatakon nyert és Tiszalökön ikszelt a társaság). Hazai pályán viszont az utolsó öt mérkőzését kivétel nélkül elveszítette a Kótaj, és ezeken csak a Kemecse ellen tudott gólokat szerezni. Igaz, a csapat mentségére szól, hogy otthonában rendre a mezőny első felében elhelyezkedő alakulatokat látta vendégül. Csoma Dezső nem Csoma Dezső lenne, ha nem tárná fel őszintén a csapatnál meglévő egyéb gondokat is.

– Meg kell nézni, hogy hány pontot szereztünk szombaton és mennyit vasárnap – mondta a tréner, és kérésének eleget tettünk: a többségében idegenbeli fellépésekből álló szombati meccsnapokon nyolc, vasárnaponként összesen négy pontot gyűjtött a társaság. – Nemcsak eredményesebbek voltunk a hetek utolsó előtti napján, hanem pontosabbak és fegyelmezettebbek is. Vasárnapra mindig történt valami más, és bár nem akarom az egészet a fiatalok nyakába sózni, de úgy éreztem, nem igazán készültek ezekre a mérkőzésekre. Aztán a mentalitás… Volt olyan játékosom, aki a meccs napján nem tudta, hogy hány órakor kezdődik a mérkőzés, egy másik pénteken szembesült vele, hogy ki is lesz a hétvégi ellenfelünk. A hozzánk kerülő fiatalok többsége azt hitte: azzal, hogy nálunk játszik, már enbé hármas játékossá is vált, és ezért nem kell megdolgoznia. A szezon második felére megcsappant a létszám, nem lehetett látni a tüzet a szemekben, még akkor sem, amikor mondjuk szomszédvári rangadót játszottunk a Kemecse ellen. Sajnos, a mai futballisták már nem tudják, hogy mit is jelent egy szabolcsi rangadó.

Most nyugtathatnánk azzal a trénert, hogy semmi nincs már úgy, mint az ő idejében, amikor rakamazi futballistaként megtapasztalta, hogy mit is jelent mondjuk a Tiszavasvári ellen játszani, ehelyett lássuk: mi nyomja még a szakvezető szívét?

– Félreértés ne essék, én is követtem el hibákat, de hiába készíteném fel a csapatot taktikailag tisztességgel egy-egy mérkőzésre, ha nincs meg a gyakorlásokhoz szükséges minimális létszám – folytatta az egykori kőkemény bekk. – Nem vagyok a játékosok apja, nem járhatok annak utána, hogy miért nem készülnek egy-egy mérkőzésre megfelelően, de megpróbálok kellő fegyelmet tartani a csapatnál. Hazai eredménysorunk kritikán aluli, pedig az összes vendégünknek méltó ellenfelei voltunk, de a rutintalanságunk és a felsorolt okok miatt egymást érték a vereségek. Hogy kivel voltam elégedett? Meg lehet dícsérni Kató Gyulát és a hat találatával házi gólkirály Torma Tamást. Kellemes meglepetést szerzett az ifik közül felkerült Kovács Péter, ám kéztörés miatt ő is hetekre kidőlt a sorból. Nem állunk kiesőhelyen, de a veszélyes zónában vagyunk, és innen el szeretnénk mozdulni. Szükségünk van rutinos játékosokra, elsősorban támadóra, de védőre is. Jár a köszönet Orosz Mihály polgármesternek, az egyesület elnökségnek és mindenkinek, aki segítette a csapatot.

A Kótaj NB III-as csapatának őszi mutatói

Az őszi végeredmény:    13.    15    3    3    9    14–30    12
Hazai pályán:    15.    8    1    1    6    5–18    4
Idegenben:    9.    7    2    2    3    9–12    8
Megyebeli csapatok ellen:    7.    9    2    3    4    7–16    9
Más megyebeli csapatok ellen:    9.    6    1    –    5    7–14    3
A házi góllövőlista. 6 gólos: Torma Tamás. 3 gólos: Kató Gyula. 2 gólos: Szántó Zoltán. 1 gólos: Szobonya Péter, Darius Jurcut, Gurcsák Attila.

- Bodnár Tibor -