Budapest, Budapest, te drága!?
Ladányi Tóth Lajos
Lám-lám, a városatyák nem tartották helyénvalónak azonnal igennel reagálni, jobbnak látták, ha további egyeztetések után teszik patikamérlegre az orvosolandó ötletelést.
Fizessenek a jövőben a Budapest nevet vagy annak változatait (Buda, budai, Budapest, budapesti, Budapest főváros, Budapest fővárosi, főváros, fővárosi, Pest, pesti, Pest-Buda, pest-budai) használó egyéni vállalkozók és gazdasági társaságok – szorgalmazta Tarlós István. A főpolgármester ajánlása szerint az újítás a cégnevekre, a domainnevekre, a kiadványokra, a termékekre és a rendezvényekre vonatkozna. Amennyiben egy gazdasági társaság az elnevezéséhez határozatlan időre kérné a nevet, akkor 750 ezer forint megfizetésére lenne köteles, míg egy emléktárgyon, kiadványon való feltüntetés ellenértéke darabonként 100 forint lenne. Biztos, hogy százas? – kérdezhetik a kétkedők. Mindazonáltal a már megszerzett nevekért nem kellene fizetni. Igenám, de azt az önkormányzat – ha a főváros érdekeivel ütközőnek vélné – letilthatná. Ugyanakkor mintha átlengené az indítványt az újabb zsákmányszerzés sugallata.
Ha a Fővárosi Közgyűlés szerdai döntése után mégis rábólintanának majdan a tarlósi elképzelésre, kétségünk ne legyen afelől, hogy futótűzként terjed szerte az országban, aminek beláthatatlan következményei lennének a pénzcsilingelés mámorában. Kivételek persze már most akadnának. Csengersima mellett önálló falu volt 1970-ig Nagygéc, amely bár elnéptelenedett, negyedik éve emléknapon találkoznak az onnan elszármazottak, akik még jó, hogy nem vették fel ingyen a település nevét, és minő szerencse, hogy van ékezet is a világon.
