Nyíregyháza - A napokban a kezembe került egy vers. Elszorult a szívem, hiszen arról szólt, vajon lesz-e valaki, aki idős korodban rád nyitja majd az ajtót - írja olvasónk.
Távol élő barátom gyakran felhív. „Mit csinálsz? Hogy megy a sorod?” – teszi fel a kérdéseit. S én beszámolok az egészségemről, a családomról, és azokról, akiket ő is ismer, ahogy azokról is, akik mostanában távoztak el az élők sorából. „Úgy látom, te min
<em>Ha az ember elér egy bizonyos kort, óhatatlanul, egyre többször gondol az elmúlásra. Az elsők között lapozza fel a gyászhíreket: ki távozott el a barátai, ismerősei köréből. Mert sehogy sincs jól kitalálva ez a dolog. Élünk és meghalunk… De miért?</em