Jegyzet: Tanulj tini, tanár lesz belőled!?

By Ladányi Tóth Lajos
Akt.:
Jegyzet: Tanulj tini, tanár lesz belőled!?
Ma Magyarországon miért akar valaki tanár lenni? – Ladányi Tóth Lajos jegyzete.

Miért érez magában vágyat az iránt, hogy elméket pallérozzon, hogy alázatos munkájának majdan emléket állítsanak a diákok, hogy átadja az évek során felhalmozott tudást, hogy erre tegye fel az életét, hogy megvívja a mindennapos küzdelmét, hogy kezelje a konfliktushelyzeteket, hogy megfeleljen a felettes szerv elvárásának, hogy szót értsen a szülőkkel, hogy oktasson és neveljen egy megbillent világban, hogy ember és példakép maradjon egy támadások kereszttüzében lévő helyzetben, hogy örömet okozzon a felnövekvő nemzedék sarjainak, hogy töretlenül higgyen egyenes gerinccel abban, amire felesküdött, hogy a pénzközpontú világban a tudás értékét hirdesse szent meggyőződéssel?

A tanári pálya korántsem csábító manapság egy középiskolásnak vagy a szülőnek. Márpedig ha e téren gellert kap a folytonosság, komoly problémák merülhetnek fel a működtetésben. A fenntartási rendszer átalakításával tengernyi a teendő, miközben nem elég túlélni, minőséget is kellene produkálni. Ráadásul amennyiben a pedagógus szakszervezetek között sincs egység, miként várható el, hogy minden kétséget kizáró módon, pusztán csak a munkájukra koncentrálva alkossanak? A munkabérek hosszú évek óta befagytak, a megélhetés jóval nehezebb, könnyű azzal dobálózni a körön kívülieknek, hogy bezzeg ott a sok iskolai szünet. Egy pedagógus munkája nem nyolc órás műszak, olykor ébredéstől lefekvésig tart, és még az álmok világában is kalandozik.

Jelen pillanatban álmodni lehet csak arról, hogy egy tanító, egy tanár kiegyensúlyozottan, kifinomultan, harmonikus lelkivilággal megérje a boldog nyugdíjkort. Helyette mindennapos a szélmalomharc, az őrlődés a felettessel, a diákkal, a szülővel, hiszen mást, másokat és másképpen kell tanítani, mint korábban. Sovány vigasz: de legalább van munkája. Azt viszont ne feledjük, hogy egy ország jövőjét a kiművelt emberfők határozzák meg, s nem mindegy, milyen közegből emelkednek ki. Egy olyanból, ami felemel, ami felhúz, vagy egy olyanból, ahonnan mihamarabb elhúz. A szív hiába visszahúz, a józan ész mást diktál.

lada@inform.hu








hirdetés