Társadalmi vétek

Évek óta jelentkezem a lap arcképcsarnok rovatával, melyben egykori vezető beosztású, vagy olyan emberekről írok, akik maradandót alkottak, alkotnak szűkebb környezetükben. Magam is meglepődtem, amikor tüzetesebb áttekintés után kitűnt, hogy az írások alanyai között csupán elvétve találkozni nőkkel. Angyal Sándor jegyzete.

Míg a pedagógusok között gyakrabban előfordulnak, a vállalatvezetők, a vezérigazgatók ritkák, mint a fehér holló. Ugyanezt tapasztalni a közigazgatási vezetőknél – kivételek a polgármesterek – egészen a kor­mányig, melynek momentán egyetlen női minisztere sincs.

Míg a saját mulasztásomon is bosszankodom, eszembe jut egy még lesújtóbb jelenség. Megbízható hírforrás adta közre, hogy hazánkban ugyanolyan beosztásban, ugyanolyan munkáért a nők sokkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Mindeközben tessék csak körülnézni a főiskolákon, az egyetemeken: lényegesen több a leány hallgató, mint a fiú, de amikor diplomával a kezükben kikerülnek az életbe, a munkaadók inkább az éppen csak megfelelő férfiak mellett döntenek a felvételkor, mintsem a hölgyek közül válasszanak, akik – bár megbízhatóbbak, pontosabbak – de a szülés, a háztartás vezetése miatt nem lehet rájuk hosszabb távon bizton számítani. De maradjunk alsóbb szinten! Látom a parkírozóban, hogy jönnek az úttisztító közmunkások: három nő sárga felsővel, seprűvel, és sepernek, sepernek, míg el nem fáradnak, és egy idősebb, már nyugdíjon túli férfi tolja a talicskát, abba lapátolja a kis szemétkupacokat. Aztán érkezik egy nagydarab, testes, jó erőben lévő férfi, aki éles hangon adja ki a parancsot, hova, merre menjenek a seprűs nők, hol vár rájuk újabb munka. Ő a „vezér”, ő a termetre is nagyfőnök…

Nem csak másoknak, magamnak is mondom, azoknak van igazuk, akik állítják, hogy a nők többet vállalnak magukra a háztartásban, a gyereknevelésben és sokszor a munkahelyeken is, mint a férfiak. Több figyelmet és elismerést érdemelnek. Szemet hunyni efölött társadalmi vétek.

Angyal Sándor








hirdetés