„Tehetség dolgában jól állunk”

Földi Béla Nyíregyházán
Földi Béla Nyíregyházán - © Fotó: KM
Nyíregyháza – A tudása átadását tartja az egyik legfontosabb feladatának Földi Béla.

A Budapest Táncszínház társulatvezetője, Földi Béla, aki művészeti vezetőként, koreográfusként és gyakorló tanárként is dolgozik, nemrégiben az Abigél Többcélú Intézmény vendégeként oktatta a nyíregyházi fiatal tehetségeket. Azt vallja, hogy mindent, ami művészet, csak emberszeretetből érdemes csinálni, a tánc pedig a közösségi lét eleme, amihez egymásból merítünk erőt és ihletet, és amit egymásért csinálunk.

– Korábban sokat jártam Nyíregyházára, és öröm volt látni, hogy a fiatalok jól érzik magukat, és hogy amit tanulnak, a hasznukra válik, mert mentálisan és emocionálisan is fejlődnek. Ezeken a kurzusokon rá lehet világítani olyan apróságokra, amelyek később egy-egy táncos életében fontosak lehetnek. Szeretem felpiszkálni a belső énjüket, hiszen ebben az életkorban még bennük van a „majd én megváltom a világot”-érzés, de időnként szükség van valakire, aki ezt kihozza belőlük. Kézzelfogható eredményei is voltak a kurzusoknak, hiszen azokat követően sokan jöttek hozzám tanulni, és közülük többen híres táncosok lettek.

Ne a ládafióknak írjunk…

– Mi, magyarok tehetség dolgában nagyon jól állunk. Ehhez adott egy gazdag zenei és tánckultúra, de kellenek hozzá támogatási rendszerek, csereprogramok, fesztiválok, ahol tanulhatunk egymástól.

– Amiben fejlődnünk kellene, az a felépített struktúra, a piac, illetve a kereslet-kínálat megteremtése, de még egyszer mondom: a tehetség nálunk adott. Gondoljunk a Győri Balettra, a Szegedi Kortárs Balettra, és a társulatomra, a Budapest Táncszínházra. Jövünk-megyünk a nagyvilágban, sok a külföldi meghívásunk, és hozzánk is érkeznek művészek, hogy tanuljanak tőlünk. Fontos, hogy átadjuk a tudást a fiatalabb generációnak, hiszen az senkinek se lenne jó, ha utánam is Földi Bélák jönnének…

– Nagyon sokat köszönhetek a mestereimnek, de soha nem ékeskedtem idegen tollakkal, viszont amit tanultam, ahhoz hozzátettem és el is vettem, így alakult ki a stílusom. Hiszek a tudatosságban, de nem könnyű feladat a XXI. század művészének lenni, hiszen egyszerre kell racionálisnak és álmodozónak lenni.

– És az is fontos, hogy olyan művek szülessenek, amelyek nem porosodnak a fiók mélyén, hanem amelyeket sokszor, sok helyen be lehet mutatni.

A Budapest Táncszínház jövőre ünnepli fennállása 25. évfordulóját, amit szeretnének méltó módon megünnepelni. – Jiri Pokornival állunk kapcsolatban, aki éppen Kanadában él, de szívesen dolgozna velünk. Ez egyelőre terv, bízunk benne, hogy megvalósul. Az ünneplést őszre tervezzük: a gálára meghívnánk minden olyan művészt, akik valaha is a társulat tagja volt, hogy találkozhassunk és beszélgethessünk színházról, táncról és a mi korunkban már az unokákról.

Szakmai karrier

Budapest Táncszínház létrehozása (művészeti vezető, koreográfus, 1991)

A Budapest Táncszínház elnyeri az EuropPas-díjat (Táncművészet magyar szaklap díja, 1999)

Magyar Köztársasági Érdemkereszt ezüst fokozat (2001)

Harangozó Gyula Díj (2002)

Nemzeti Táncszínház Táncfesztivál: Közönségdíj (2004)

Magyar Táncművészeti Főiskola tanára (2010)

Magyar Táncművészek Szövetsége – díj a táncoktatásért, tánctudományért (2011)

KM-RT, SZA








hirdetés