Tilos a halászat – Oda sokak megélhetése, a halászcsárdáknak befellegzett

Akt.:
Sztankovics Imre javítja egyik varsáját, de hogy ő kitől kap a „sebére” gyógyírt, nem tudja
Sztankovics Imre javítja egyik varsáját, de hogy ő kitől kap a „sebére” gyógyírt, nem tudja - © Fotó: KM
Tiszalök, Tímár, Tiszatelek – Már nem váltható a természetes vizekre kereskedelmi célú halászati engedély.

Tavaly áprilisban elfogadta az Országgyűlés a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény módosítását. Ebben szerepel, hogy a 2016-os évre már nem lehet kiadni a természetes vizekre kereskedelmi célú halászati engedélyt.

Mint Fesztóry Sándor, a Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közhasznú Szövetségének ügyvezető igazgatója elmondta, az intézkedés nem egy bosszúhadjárat része a halászok ellen. Az indokolta a lépést, hogy egyes hazai halfajok állománya megcsappant, mások szinte eltűntek a természetes vizekből a környezeti és élőhelyi tényezők miatt.

– Vannak a nemzetgazdaságot érintő érvek is. Hazánkban 350 ezer horgász van, a halászok száma pedig 2–300-ra tehető. Jelenleg sok település számára a horgászturizmus az egyedüli kitörési pont. Ehhez viszont horgászokra és több halra van szükség!

A kereskedelmi célú halászat betiltása érzékenyen érintette a Tiszalökön élő Ambrus Józsefet is.

Már érzik a hiányát

– Cserépkályhásnak tanultam, voltam postás is, de az elmúlt 29 évben halászattal foglalkoztam. Három éve jöttem nyugdíjba, de folytattam a halászatot. Nem tagadom, nagyon rosszul esett a kereskedelmi célú halászat megtiltása, hiszen a nyugdíjam ötvenezer forint, jól jött a családnak ez a keresetkiegészítés. Most, hogy elestünk tőle, már érezzük is a hiányát. Gyerekkorom óta kötődöm a folyóhoz, szinte a Tiszán nőttem fel – mesélte Ambrus József. – A Szabolcsi Halászati Kft.-vel kötöttem szerződést, három kilométeres szakaszt béreltem. A kereskedelmi halászatban is meg volt határozva, hogy fajtánként mennyi halat foghatok, de ezt a felső határt nem értem el soha.

Felvetettük azt az örökös vádaskodást, hogy a horgászok szerint azért nincs a Tiszában sok hal, mert a halászok kifogják előlük.

– Ismerek olyan horgászt, aki jóval több harcsát fogott bottal, mint én hálóval. Sok horgász ma már profi módszereket használ, műszerrel keresi meg a halat. Fáj a szívem, mert egy ősi mesterségnek vetett véget ez a törvénymódosítás. Ott a rengeteg háló, varsa, horog, ki venné meg, hiszen nem kell már senkinek sem. A Tiszára nem haragszom, az hiányzik, magát a helyzetet nem tudom könnyen feldolgozni.

Mint mondta, áradáskor jó fogások voltak, de hát az elmúlt években aszályos időjárások köszöntek a halászokra.

– Bezzeg amikor még megvoltak az ártérben a kubikgödrök! Áradáskor volt ívóhelye a halnak, apadáskor a sok kishal ment vissza a ­folyóba.

Apáról fiúra

A Timáron élő Sztankovics családban apáról fiúra szállt a halászat mestersége. A nagyapját és az édesapját követve az általános iskola elvégzése után, már 14 éves korában megszerezte a hivatásszerű halászatra az engedélyt Miskolcon a most 28 esztendős Sztankovics Imre. Pár éve még úgy gondolta, ebből fogja eltartani családját, ebből fogja felnevelni gyermekeit. Az édesapja ugyanis még 1989-ben a timári Tisza-parton halsütödét nyitott, így besegített a vállalkozásba úgy is mint halász, úgy is mint konyhai dolgozó. Ennek érdekében még a szakácsvizsgát is megszerezte.

– Édesapa 2011-ben meghalt, folytattam a halászatot és a sütödét – merült el emlékeiben Sztankovics Imre. – Erre alapoztam a jövőmet. Ami halat reggel és este fogtunk Dávid bátyámmal, azt megsütöttük napközben. A friss, jóízű tiszai hal kedvéért még messzebbről is eljöttek hozzánk a kirándulók. Az eddigi életemet vágta ketté a törvénymódosítás. Titokban még abban reménykedtem, hogy majd a gyermekeim követni fogják ezt a családi vállalkozást, de most már minden hiába. Boltban vásárolt halat lehetne sütni, de az már nem az igazi, s nem is olyan finom, mint a frissen fogott tiszai hal. Nem tudom még, hogy mit csináljak, hogyan legyen tovább. Hiába folytatnám a kis szerszámos halászatot, abból már nem lenne bevételem, nem tudnám eltartani a családom…

Megszűnik a vonzerő

A tiszateleki Kancsal Harcsa Halászcsárdát 1987 óta Fejér Géza üzemelteti.

– Ha ez így marad, akkor a tiszai halászcsárdáknak befellegzett, hiszen megszűnik az a vonzerő, ami eddig odacsábította a vendégeket. Teljesen más ugyanis egy tiszai halból elkészített étel, mint abból, ami halastóban nevelkedett. Valószínűleg többen be fognak zárni – osztotta meg véleményét lapunkkal a vállalkozó. – Nekem a csárda mellett van panzióm, a közelben csónakkikötő, vagyis számíthatok a jövőben is kirándulókra, akiknek az ellátását meg kell oldanom. Én erre tettem fel az életemet, a jogszabályok adta keretek között kell megtalálnom a további működés feltételeit.

Soha nem hallott panaszt

A halász kifejezést a nevében is őrzi a Szabolcsi Halászati Kft., így kíváncsiak voltunk, a céget hogyan érinti a változás.

– A legnagyobb vesztesek a halászok, akik a megélhetésük végett végezték ezt a munkát. Mi most attól a bevételtől esünk el, amit a Tiszadobtól Zsurkig tartó tiszai szakaszon nyolc halász fizetett bérleti díjként nekünk – tudtuk meg Radóczi Jánostól, a kft. ügyvezetőjétől.

További részletek a kelet.hu-n.








hirdetés