Életüket adták a magyar szabadságért
Már a márciusi ifjak között is volt megyénkbeli. Vasvári Pál (eredeti nevén Fejér Pál, Bűd, 1826. július 14. – Havasnagyfalu, 1849. július 5.) mint egyetemi hallgató, vezérszerepet játszott az ifjúság körében. Főszerepet vállalt a 12 pont megalkotásában majd a népgyűlés elé terjesztésében. A március 16-án a megalakult közcsendbizottmány tagja, a március 18-án a petíciót vivő küldöttségben szintén ott volt. Az április 11-én megérkező minisztereket ő üdvözölte, majd mint titkár nyert alkalmazást a pénzügyminiszter mellett. Kossuth Lajos többször használta polgári futárként a horvát invázió alatt. 1849 elején Bihar, Szatmár és Szabolcs megyékben szabadcsapatot verbuvált, s annak vezére lett. Erdélyben harcolt 1849 júliusában, s a gyalui havason a román felkelők megölték.
Ha nem hal meg kolerában Szegeden 1849. július 30-án a kemecsei születésű Répásy Mihály honvédtábornok, akkor ma minden bizonnyal az aradi vértanúk között emlegetnénk. 1848 tavaszán őrnagyként a Galíciában állomásozó 6. (Württemberg) huszárezredben szolgált. Ezredével július közepén hazavezényelték és Jellasics támadásakor (1848. szeptember 11.) átvette ezrede parancsnokságát és csatlakozott a Jellasics elleni táborhoz. A pákozdi csatában (1848. szeptember 29.) a magyar sereg bal szárnyának parancsnoka volt. A schwecháti csatában (1848. október 30.) már honvéd ezredesként vett részt. A csata után az Országos Honvédelmi Bizottmány tábornokká léptette elő és megbízta a honvédsereg újoncozási és pótlovazási ügyeinek intézésével. Répásy tábornok így az alakuló honvédsereg egyik szervezője volt és ezen a területen elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1849 májusában helyettes hadügyminiszterként illetve több alkalommal ideiglenesen hadügyminiszterként működött. A kormányt Pestre, majd Szegedre is követte. A szegedi belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra katonai tiszteletadás mellett. Kemecse önkormányzata 2006-ban Répásy Mihály újratemetését kezdeményezte. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a szegedi önkormányzat és a Nemzeti Kegyeleti Bizottság támogatásával 2007. március 14-én temették újra Répásy Mihályt szülővárosában.
Önkéntesként vonult harcolni az osztrákok ellen a gávai születésű Rakovszky Sámuel (1802. január 13. – 1871. november 11.). Fiatalon hivatásos katona volt Habsburg szolgálatban az egyik magyar huszárezredben, de sérülése miatt nyugdíjazták és visszavonult Gávára. A haza hívó szavára 1848 májusában a megyei toborzó iroda főnökei között találjuk, majd felállított egy önkéntesekből álló zászlóaljat, amely 1848. szeptember 10-én Kálló főterén tette le az esküt a Dégenfeld Imréné által adományozott zászló felszentelésénél. A zászlóra kötött selyemszalagon a következő áll: Győzni vagy halni! Szabolcs a hazáért! Rakovszky ekkor már százados. Hőstettek követték egymást, s a szabadságharc végére már ezredes volt. A világosi fegyverletétel után a zászlóalj és Rakovszky Komárom várában tartózkodott. A vár átadása után menlevelet kaptak. Rakovszky nem felejtette el esküjét, titokban társaival levette a zászlórúdról a zászlóalj zászlaját és derekára csavarva csempészte azt ki, hogy visszajuttassák a zászlóanyának.
