Titok maradt a legenda

A tóratekercsek „felöltöztetve”, díszruhában
A tóratekercsek „felöltöztetve”, díszruhában - © Fotó: Somos Péter
Nyíregyháza, Tiszalök – A történet szerint Nyíregyházán az evangélikus egyháznak köszönhető a tóratekercsek megmaradása.

Sorozatunkban Nyíregyháza zsidó lakosságának történetét, valamint a megye zsidó emlékeit mutatjuk be. A mai összeállításunkban a nyíregyházi és a megyei tárgyi emlékek kapják a főszerepet.

Nemzedékről nemzedékre

– A mi hitközségünk legrégibb tárgyi emléke nem más, mint néhány tóratekercs. Számunkra ezek felbecsülhetetlen értékűek. Korukat nem tudjuk biztosan, de nagyon valószínű, hogy a háborút túlélve valamilyen égi csoda vagy emberi segítség folytán maradtak meg. Többször próbáltunk a végére járni egy legendának, ami szerint az evangélikus egyháznak köszönhető a tekercsek meg­maradása, de ezt sem Bozo­rády Zoltán lelkész úr, sem más hiteles egyházi személy nem tudta megerősíteni – ­mesélte érdeklődésünkre Somos Péter, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség hitéleti vezetője.

– Akárhogy is történt, ezeket a pergamentekercseket, bár némelyikük kisebb-nagyobb javításra szorult, a mai napig használjuk az istentiszteleteken, és remélhetőleg még az utánunk következő nemzedékek is ezekből olvassák majd az igét.

A tájékozatlanság két iránya

– A megye több zsidó közössége tórájának és különböző kegytárgyainak sorsáról is tudunk, érdekes módon a legtöbb történet nem zsidó emberektől származik. Ezeket a történeteket gyűjtjük, s megjelentetjük a hitközség lapjában – folytatta Somos Péter.

– Megtörtént, hogy felhívtak telefonon azzal, hogy egy nagyon értékes, kézzel írt könyvet szeretnének eladni a hitközségnek. Mivel látatlanban nem tudtam nyilatkozni, el is hozta az illető. Az első látásra kitűnt, hogy egy teljesen átlagos, nagy példányszámban nyomtatott imakönyvről van szó, az úriember persze nem akarta elhinni, szerinte egyedi ritkaság van a tulajdonában. A tájékozatlanság másik iránya, amikor nemhogy felértékelnék, de egyenesen semmibe veszik a héber feliratokat. Sok imakönyvet dobtak szemétre, égettek el, mert egyeseknek értéktelennek tűntek.

A tiszalöki zsidók pergamentekercse

– De volt igazán megható jelenet is. Eljött hozzám nemrég egy tiszalöki fiatalember az édesapjával. Egy kis pergamentekercset hoztak. A vallásos zsidók a lakások bejáratára és a szobák ajtófélfáira egy tokban elhelyezett pergamentekercset erősítenek, amire a Smá Jiszráel – Halljad, Izrael – kezdetű ima van írva. Sajnos, ez a kis tekercs, amit ők hoztak, megrongálódott, így használni már nem lehetett. Mondtam a vendégeknek – merthogy nem tisztáztuk előre, milyen szándékkal is hozzák –, hogy ennek legfeljebb erkölcsi értéke van, de ha megválnak tőle, mégis megveszem. Mire a fiatalember önérzetesen azt mondta: „Félreértett, mi nem üzletelni akarunk, hanem úgy gondoltuk, hogy önöknél lenne a legjobb helyen, mert valószínűleg ennyi maradt a tiszalöki zsidóság után…”

KM-MML








hirdetés