Több százezer család jár hasonló cipőben

Akt.:
Az egyszülős családforma nem szól egy életre, vannak, akik egy új kapcsolatban boldogságra találnak
Az egyszülős családforma nem szól egy életre, vannak, akik egy új kapcsolatban boldogságra találnak - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – A magyar gyerekek egyharmada egyszülős családban nő fel – a statisztikák szerint.

– Hátborzongató, amikor egy apa még a gyermek megszületése előtt kiszáll a kapcsolatból, s magára marad a várandós. A leggyakrabban a megromlott érzelmi kapcsolatok vagy félrelépések miatt szakítanak a párok s hullanak szét a családok. De hallani lehet megözvegyült apukákról is, akik egy szál magukban példásan helytállnak a gyermeknevelésben. A számtalan történet közös vonása, hogy szereplőik általában nem önként vállalták az egyszülős családformát – mondta Hegedűs Réka szociálpolitikus Nyíregyházán, aki a közelmúltban az Élő Újság Egyesület rendezvényén az egyszülős családok legjellemzőbb problémáiról beszélt.

– Munkát kerestem, de amikor elmondtam, hogy egyedül nevelem a három lányom; nos, nem volt könnyű dolgom meggyőzni a főnököt, hogy én vagyok számára az ideális munkavállaló – emlékezett vissza Karmanóczki Mária azokra az évekre, amikor 3 gyerekkel a nyakában keresett állást. S, hogy akkoriban nem voltak egzisztenciális gondjai, kizárólag annak köszönhető, hogy az idegenforgalmi csúcsban egyik rokona hoteljében dolgozta át a nyarat.

Fel a fejjel!

Ma már humorral mesél ezekről az évekről, pedig a válás utáni fél év embert próbáló volt számára. Ma is hálás, hogy olyan munkahelyt talált, ahol soha nem kellett azon izgulnia, kire hagyja a gyerekeket, ha betegek. A Burattino Bábszínház empatikusan állt hozzá Mária nehézségeihez: amíg a hétvégi elő­adásokon dolgozott, magával vihette a kicsiket. Azután, ahogyan telt az idő, a lányok egyre önállóbbak lettek, az idén a nagyobbik már 17, a középső 14, a kicsi 11 éves.

– Sajnos, édesanyám beteg lett, így őrá nem számíthattam a háztartásban, a családi dolgok rendezésében, a testvérem is távol él tőlünk, így soha nem volt közelben senki akire rábízhattam volna a lányokat. A lakóhelyünkhöz legközelebbi iskolába írattam őket, autóm sem volt akkoriban, nem voltunk mobilisak, gyalog jártunk mindenhová. De igyekeztem egyedül is mindent megadni nekik: plusz órákat, nyaralásokat és sok-sok beszélgetést, ez utóbbi a gyereknevelésben hasznomra vált: őszintén tudunk egymással beszélgetni, soha nem volt gond a viselkedésükkel – mondta, s bevallotta: ideje lenne végre most már magára is odafigyelnie.

Körülbelül 350 ezer olyan család él hazánkban, ahol csak az egyik szülő neveli a gyereket. A Központi Statisztikai Hivatal a 2016-os mikrocenzusban kiemeli, hogy az 1980-as 10 százalékhoz képest 2016-ra 18 százalékra emelkedett a számuk, tehát majdnem minden ötödik család ebbe a családtípusba tartozik Magyarországon.

A kritikus egy év

– Ideje volt észrevenni, hogy az egyszülős család is család, s nem elég kizárólag az anyagi támogatásukra összpontosítani – értettek egyet az Élő Újság rendezvényén a jelenlévők, akik szerint szükség lenne készséges közösségekre, ahol segítséget nyújtanak a magukra maradt anyáknak, apáknak. A kötetlen beszélgetésen szóba került: milyen hétköznapi súlyokat is cipelnek valójában az egyszülős családokban?

Az első helyen az elszigetelődés problémája, az anyagi biztonság megteremtésének állandó hajszolása áll, tudniillik ezekben a családokban egy emberre hárul, ami máshol kettőre. A létbiztonság megteremtése elsődleges.

– Az egyszülős család története mindig valamilyen traumával kezdődik. Hozzánk azok kopognak be, akikkel 1 éven belül történt a tragédia. A vízválasztó év után már nyílnak meg, felemésztik őket a hétköznapok, amiben nem marad energiájuk felkutatni a kapaszkodókat – jegyezte meg Hegedűs Réka, akitől megtudtuk, vidéken a rossz anyagi körülmények veszélyeztetik a családot. Ezzel szemben óbudai terápiás csoportjaiba viszont a válás utáni pszichés ártalmak enyhítéséért kopogtatnak be az anyák és apák. – A foglalkozásokon megtanulnak gazdálkodni az idővel, támpontokat találnak az újrakezdéshez, s megtudják, hogyan legyenek egyszerre következetes, támogató és biztonságot nyújtó szülők. A csoportban azon nyomban ráébrednek: nincsenek egyedül problémáikkal, és ez megnyugtatja őket.

Az elakadásokon segítik át őket

– A terápia elején felállítunk egy genogramot (családfa, amely több generáció kapcsolatrendszerét ábrázolja), és szinte mindenkinél kiderül, hogy a családjában van egy nagymama, dédi vagy nagynéni, aki egyedül nevelte fel gyerekeit. A múlt században a sokgyermekes, magukra maradt anyákat hősként tisztelték, mert a háborúkban odaveszett férjek nélkül gondoskodtak az utódokról, manapság sajnos nincs ugyanígy, ezért sokan szégyellik helyzetüket, és elrejtőznek a társadalmi előítéletektől.

Sem a szánalomból, sem a hibáztatásból nem kérnek az egyszülős családok, hisz egyébként is bűntudatuk van amiatt, hogy nem tudják megadni gyerekeiknek a teljes család érzését – világított rá az érintettek lelki vívódásának hátterére a szakember.

Teljes lesz-e annak a gyereknek az élete, aki egyszülős családban nő fel? Honnan kap mintát a női és a férfiszerepekhez? Mikor működik jól a mozaikcsalád? – hangzottak el további fontos kérdések, s az is, hogy egyelőre a fővároson kívül elvétve találnak segítő központokat az egyszülős családok. Jó hír, hogy a találkozó végén a házigazda szervezet elültette a magját egy, az egyszülős családokat segítő nyíregyházi közösségnek.

KO








hirdetés