Tofo, ahol tintával színezték az óceánt

Akt.:
Modern bungalók
Modern bungalók - © Fotó: Balogh Boglárka
Mozambik – Búcsú Afrikától, ahol a szegénység ellenére gyakori a nevetés.

A nyíregyházi Balogh Boglárka hét éve járja a nagyvilágot. A legfrissebb, Afrikai élményeiről a National Geographic felkérésére blogot írt, rövid bejegyzéseket pedig Facebook-­oldalán is megosztott az olvasókkal. A világjáró már itthon van, utolsó írását megosztja olvasóinkkal.

Négy hónapnyi afrikai utazásom utolsó heteit Mozambikban töltöttem. Ennek, a Dél-afrikai Köztársaság keleti szomszédságában fekvő országnak a nyolc és fél Magyarországnyi területén mindössze 23,4 millió ember él. Naphosszat ültem az apró halászfalu, Tofo pálmákkal borított, meseszép partján, ahol olyan azúrkéknek tűnt az Indiai-óceán, mintha tintát öntöttek volna bele. A békés hullámok fodrait és a hálót teregető halászokat elnézve azt képzelte volna az ember: egy utazóparadicsomba csöppent, azonban ez korántsem volt így.

Nyomor és mosoly

Az egykori portugál gyarmatosítók és rabszolga-kereskedők által hátrahagyott paloták közt mindenhol kilátszott a nyomor. Sajnos a legtöbb hódító nemzethez hasonlóan a portugálok sem sokat törődtek a helyiek körülményeivel, és amikor a negyedmilliónyi leigázó végül négyszázhetven év kizsákmányolás után elhagyta Mozambikot, egy teljesen életképtelen államot és gazdaságot hagyott maga után.

az-ebedre-valo-kokuszdiot-a-magas-fakrol

Végighaladva Tofo főutcáján a helyiek pár nap után már megismernek, mosolyogva rám köszönnek. Az óceánról visszatérő halászok egy ládányi garnélarákot és két delfin­halat cipelnek. Átvágnak a színes kendőkkel, szuvenírekkel és zöldségekkel telepakolt piacon, követem őket. Ahogy mondják, már napkeltekor kimentek a vízre, de ma nem volt szerencséjük, hisz a rákokon és néhány apró halon kívül csak ez a két nagyobb példány akadt a hálójukba.

a-tofoi-halaszok-mar-napkeltekor-vizen-v

Sajnos az illegális halászat miatt a mintegy 45O ezer négyzetkilométernyi partszakasz közelében a tonhalakat mára már jelentősen túlhalászták, ráadásul a kardhalakat és a cápákat is ez a veszély fenyegeti. A be nem jelentett hajók – legtöbbször kínai, koreai vagy tajvani származásúak – által használt, hosszú hálós módszer már a teknősállomány biztonságát is fenyegeti. A halászok ugyanis 20–25 km-re kifeszített acélsodronyokat használnak, amikre minden méteren felcsalizott horgokat tesznek. A nemkívánatos zsákmányt, mint a teknősöket aztán megfullasztják, vagy egyszerűen lefejezik őket.

Végre ismét itthon

Afrikát sokan előítélettel kezelik, sokszor félreértik, de a helyiek közt élve egy idő után az ember megtanulja, hogy a szegénység ellenére itt is gyakori a nevetés, és a nehéz körülményekben sokszor nincsen semmi szomorúság, csak kitartás, színes élmények és értékes tapasztalat. Majd’ 56 óra repülés, várakozás és átszállás után végre kinyújtom elgémberedett lábaimat, lezárom a laptopom tetejét, és búcsút intek Afrikának immár másodszor életemben.

– Balogh Boglárka –

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország június 6-i számában és a kelet.hu-n.


Kíváncsi, intelligens és kacagó hiénák

Nyíregyháza – A nyíregyházi Balogh Boglárka hét éve járja a nagyvilágot.

Boglárka blogja Afrika mélyéből

Nyíregyháza – A világhírű magazin honlapján olvasható a nyíregyházi lány blogja.








hirdetés