Töretlenül a cél felé

Közeledik a sivatag
Közeledik a sivatag
Péntek délben újabb életjelet adott magáról a Budapest-Bamako ralin induló nyíregyházi alakulat.

2007. január 17., szerda

FES – egy nagy ámulat az egész.  A városban sétálva kiderül, miért ez a sok rendőr és katona az utcákon: Fes Eljadid király a városban van! No meg mi is…

Nehéz lenne elmondani röviden, amit itt láthat egy idegen, de a mesék világa kel életre. A részletekről talán később lesz mód írni.

2007. január 18. csütörtök

Fes-től elbúcsúzva indulunk tovább, ismerős helyre készülünk: Tata! (Kaptam is egy SMS-t, hogy tulajdonképpen miért kell ennyit vezetni, kanyarogni, ha most meg Tatára megyünk?! Nem romlott el a GPS?! – No megállj Kicsi…!)

Egyébként sok SMS-t fogadunk, és sokan ismeretlenül kívánnak sok sikert nekünk és a mezőny többi csapatának. Mindenki nevében köszönjük!

Az út egyre komolyabb próbának teszi ki az autót és a vezetőjét, hegyes terep, illetve szakasz következik. Nagyon sok ellenőrzési ponton intenek le a rendőrök, de ahogy közelebb gurulunk, már engednek is tovább, mehetünk, nem igazoltatnak, csak barátságosan intenek egyet. Sajnos (hát ez persze nem így van…) Marrakechig érünk el, és úgy döntünk, ránk esteledve nem vágunk neki az ismeretlen hegyi útnak Tatáig. Megalszunk, és visszamegyünk vagy 400 évet a főtér éjszakai kavalkádjába olvadva.

2007. január 19., péntek

Egyre melegebb van, bár éjszaka fagypont körüli a hőmérséklet, nappal gyorsan melegszik. Jelentjük: találkoztunk a gólyáinkkal! Ugyanúgy házak, oszlopok tetején fészkelnek, csinos kis téli szálláshelyeik vannak, de üzenik: már készülnek haza, Magyarországra!

Ifrane után leint az első rendőr, de nem papírokat, hanem úticélt kér, s rögtön jelzi, jó irányban megyünk és hogy kb. még mennyi kilométer van hátra. Megköszönjük és Attilával összenézünk: a magyar és a szerb rendőröket ide kellene elküldeni továbbképzésre.

Agadirnál megállunk, s egy kávézóban gyorsan összeállítunk egy beszámolót hogy le tudjuk adni. Sok időnk nincs, mert bár az etapok rövidülnek, az utak romlanak és egyre nehezebben, lassabban haladunk. Ma este Camp Roi Bedouin a cél.

– Nyéki Zsolt –








hirdetés