Törzsi élmények a maszájok földjén

Dr. Bálintné Kis Beáta a maszájok törzsénél
Dr. Bálintné Kis Beáta a maszájok törzsénél
Nyíregyháza – A Bálint család hosszú éveket töltött távol jelenlegi lakhelyétől, Nyíregyházától. A Városmajori Művelődési Házban a maszáj öltözékbe öltözött hölgy látványa sugallta, hogy egzotikus élménybeszámolóban lesz részük az érdeklődőknek.

Dúsgazdag és koldusszegény

– Szokták mondani, hogy aki egyszer Afrika földjére lépett, mindig visszavágyik majd, és ez a mi esetünkben sincs másként. Először 1985-ben repültünk Zimbabwébe, ahol hat évet éltünk, gyermekünk született ott, és teljesen otthon éreztük magunkat. Hazatérésünk után aztán honvágyunk volt Afrika után, és ezt a Pápua Új-Guineában töltött négy évünk sem csillapította. El sem tudtuk képzelni, hogy nem térünk vissza erre az egyszerre dúsgazdag és koldusszegény kontinensre. Így aztán nem sokat gondolkodtunk 2005-ben, amikor férjemnek, Zoltánnak az ENSZ FAO szervezete projektvezetői állást ajánlott Kenyában – fejtegette dr. Bálintné Kis Beáta, aki Afrika-referensnek titulálta magát az ezt firtató kérdésre.

Kelet-Afrika gazdasági, diplomáciai és kulturális centrumában, Kenya fővárosában, Nairobiban éltek, ami egy 2,7 milliós főváros – annak minden előnyével és hátrányával.

– ENSZ-diplomaták lévén lakhatásunkat szigorú biztonsági szabályok szerint kellett megválasztanunk. Kényelmes, európai szintű környéken és körülmények között laktunk, a városban élő nagyszámú külföldi szakértőt kiszolgáló, nagy szupermarketekben az ismert márkákat vásárolhattuk, mindig volt friss hús és zöldség bőségesen.

– Mindez talán úgy hangzik, hogy nagyon hasonló ott egy fehér ember élete, mint itthon, pedig ez távolról sincs így. Nem éppen unalmas napjainkat az is színesítette, hogy a projekt amelyet férjem Zoltán vezetett, nem Kenyában, hanem a szomszédos Szomáliában volt, ahová ő rendszeresen több napra vagy hétre elutazott. Hogy akkor mégis miért Nairobiban volt az otthonunk? Azért, mert a szomáliai viszonyok nem tették lehetővé az állandó ott tartózkodást – közölte Beáta, aki elárulta, hogy abban a számunkra különös világban a törzsi kultúra ma is szerves része a helyi emberek mindennapjainak.

Elbűvölő állatvilág

– Mi közöttük éltünk, így ez az életünknek része lett. A törzsi kultúrán nem pusztán csak a különös, színes ruhákat, a zenét vagy a táncot értem, hanem mindazt a szokásrendszert, sőt gondolkodásmódot, amit egy ember magával hoz abból a közegből, ahol született, felnőtt és éli az életét. Mivel mi mentünk be az ő országukba, hogy ott éljünk, természetes, hogy nekünk kellett alkalmazkodni és elfogadni mindazt, ami a saját, keresztény értékrendünk szerint elfogadható. Ez Nairobiban is mindennapos helyzet volt, de vidéki környezetben sokkal jobban kiéleződött.

A Bálint család a Tsavo Nemzeti Parkban a Lugards-vízesésnél

– Rengeteg csodálatos dolgot láttunk és tapasztaltunk a Kenyában töltött 7 év és 7 hónap során. Ez egy gyönyörű ország, bámulatos természeti adottságokkal, elbűvölő állatvilággal. A helyiek többsége kedves, sok barátot szereztünk. Nagyon élveztük közvetlen környezetünk, az ENSZ-alkalmazottak „színességét” is, ahol megszámlálhatatlan nemzetiségű emberrel ismerkedhettünk meg.

– Nosztalgiázásra nem sok időnk jut, de néha, amikor ismét ránk tör a honvágy, két felnőtt gyermekünkkel – akik nagyrészt átélték velünk ezeket az éveket – órákon át, egymás szavába vágva idézzük fel a csodálatos, a meghökkentő, a mulatságos, a szomorú vagy éppen a hihetetlen élményeinket.

Azóta is vissza-visszatérnek

Dr. Bálintné Kis Beáta jelenleg Nyíregyházán a régi otthonában él a férjével.– Mindketten a végzettségünknek és az érdeklődési körünknek megfelelő munkát végzünk: Zoltán vízmérnökként dolgozik, én pedig angol műszaki szakfordítóként tevékenykedem. Megírtam a harmadik könyvemet Kenyáról, a harmadik országról, ahol éltünk. Kenyai barátainkkal most is tartjuk a kapcsolatot, az árvákról szóló program pedig tovább él, erről az országban számtalan helyen tartottunk már beszámolót. Egy-két évente meg is látogatjuk kis pártfogoltjainkat Nairobiban, hiszen a szívünk egy részét otthagytuk náluk.

Ladányi Tóth Lajos


Félnomád etnikum

A Kenyai Köztársaság egy kelet-afrikai magasföldön, az Egyenlítő mentén fekvő ország. Északról Etiópia, északnyugatról Dél-Szudán, keletről Szomália, délről Tanzánia, nyugatról Uganda és délkeletről az Indiai-óceán határolja. A maszájok Kelet-Afrika egy etnikai csoportja, akik Kenya déli síkságain és Tanzánia északi részén őshonosak. Annak ellenére, hogy viszonylag kis népességű csoport, talán az egyik legismertebb etnikum Kelet-Afrikában, a megmaradt félnomád életmódjuk, a feltűnő öltözékük és szokásaik miatt és azért, mert a lakóhelyük a nemzeti parkokhoz közel található.


Árva gyerekeken segít

Mekkora a kontraszt Afrika és Európa között?

– Bár a globalizáció nem kíméli bolygónk legeldugottabb szegletét sem, mégis azt mondanám, hogy Afrika egy másik világ. Ez az élet minden területére igaz, az étkezési szokásoktól a születés és halál körüli hagyományokig. Azt hiszem, a legszembetűnőbb különbség a népesség döntő többségének hihetetlen szegénysége. Ezt a fajta szegénységet itthon mi el sem tudjuk képzelni, és azt kívánom, soha ne is ismerjük meg. A nyomornegyedekben betegségek pusztítanak, rengeteg az árva, éhező, utcán kóborló gyermek. Mindezt látva úgy éreztem, hogy ha csak néhányon is, de Istentől kapott feladatom segíteni. Így alakult ki az a projekt, amely most is – hazatérésünk után négy évvel – tovább folyik az evangélikus egyház támogatásával, melyben összesen mintegy száz árva gyermeknek napi egy étkezést biztosítunk, és megteremtjük a körülményeket ahhoz, hogy iskolába járjanak – elsősorban kifizetjük a tandíjukat.








hirdetés