Tóth Jánosnak Janus-arcú csapata volt

Otthon csak egy meccset nem nyertek meg, idegenben viszont csak egyszer győzött a Baktalórántháza az NB III. őszi szezonjában. Mi ez, ha nem kétarcúság? Mindez a sorolásnak is köszönhető, hiszen valamennyi élcsapathoz utaznia kellett a tabella nyolcadikjának, amely hazai pályán többnyire az alsóházból kapott ellenfelet. Tavasszal azonban fordul a lapjárás – a csapat első féléves bajnoki szereplése kapcsán már ez is szóba került.

– A szezon kezdete előtt is elmondtam, hogy nagyon kiegyensúlyozott, jó színvonalú bajnokságra számítok, amit így az ősz végén meg is tudok erősíteni – vágott bele Tóth János, a baktalórántházi csapat edzője. – Régóta vagyok már a pályán, de ezt a mostani küzdelemsorozatot nagyon élvezem, így érdemes a futball játszani, ahogy azt a csapatok többsége teszi a Tisza-csoportban. Ami pedig a baktai oldalt illeti, ha a nekünk álló idegenbeli mérkőzéseket realizáljuk, akkor most maradéktalanul elégedett lennék, de így most hiányérzetem van. Nincs kétségbeesés vagy elkeseredés, de idegenben az eredmény vagy a játék képe alapján megnyertnek hitt meccseket hagytunk parlagon: Tiszakanyáron és Létavértesen két-két góllal vezettünk, mégis kikaptunk, de Kemecsén és Cigándon is nekünk állt a zászló. Ha ezeken a fellépéseken is csipegetünk pontokat, akkor most előkelőbb lenne a helyezésünk.

Ez tehát az általános helyzetkép, nézzünk a konkrétumokat, mégpedig olyan megközelítésből, hogy mi nyerte el a tréner tetszését, és mi okozott esetleg csalódást. Kezdjük a pozitívumokkal!

– Először is arról beszélnék, hogy nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert a nehéz gazdasági helyzetben is a mi önkormányzatunk igyekezett nyugodt hátteret biztosítani – beszélt előbb a pozitívumokról Tóth János. – Szűkös a keretünk, de minden segítséget megkaptunk a normális szakmai munkához, aki nem járt Baktalórántházán az utóbbi időben, az meglepődne, hogy a munkakörülmények mennyit javultak. Megújult az épület, szaunahelyiségünk van, a közönség fedett lelátóról figyelheti a meccseket, tehát jó érzés járni ebbe a műhelybe. A csapat kétféle arcát mutatta, hogy miként jutottunk el eddig, ahhoz adnék egy kis múltidézését. Tavaly ősszel a hazai mérlegünk gyalázatos volt, az idegenbeli elfogadható.

Tavasszal otthon egy döntetlen kivételével mindenkit vertünk és idegenben is kiegyensúlyozottan teljesített a csapat. Ezúttal is a hazai szerepléssel lehetek elégedett, hiszen a hét meccsünkből hatot megnyertünk, meggyőző gólkülönbséggel. Mindez a tavaszra nézve is reménykeltő, hiszen mind a hét előttünk álló riválisunk hozzánk látogat. A másik, ami örömteli, hogy a pályán mi értük el a legtöbb gólt – mégha az ismert okok miatt a Kisvárda neve mellett több találat is szerepel –, igaz, azok döntő többségét otthoni környezetben szereztük. Pozitívumként értékelem a remek csapategységet, amelyért nagyon sokat tesznek az idősebb játékosok – Illés László, Szabó Róbert, Kozma József, Geda Gábor –, akik edzésmunkában és hozzáállásban is példát mutatnak a társaiknak. Ide sorolom a fiatalok előretörését, olyan értelemben, hogy Marics Gábor, Balogh Zsolt, Lakatos István és Fábri Zoltán állandó játékossá váltak, de a baktai szakközépiskolában lévő focisuliban további négy-öt gyerek bontogatja a szárnyait, akikre tavasszal már ugyancsak számíthatunk.

Nagy mozgás nem várható Baktán

Nézzük mi van a mérleg másik serpenyőjében, vagyis a negatív kategóriában!

– Elsőként az idegenbeli eredménytelenségünk – vágta rá Tóth János. – Nem akarok magyarázkodni, de edzőként kötelességemnek érzem megemlíteni, hogy volt két olyan meccsünk is, amelyet kétgólos előnyből veszítettünk el, és ekkor sajnos hiányoltam a rutinosabb futballistáink higgadtságát. Ugyanakkor nehéz a fizikai és a szellemi állapotot folyamatos frissességben tartani úgy, hogy a játékosok egész nap dolgozik, és emellett teszik ki a szívüket a pályára.

Rajtunk kívül álló szempont, de bírálni szeretném a játékvezetői felfogást, amit nemcsak a saját meccseken tapasztaltak alapján mondhatok. Túl sok a tekintélyelvűség, legalább négy-öt sárgánkba és egy kiállításunkba került, hogy az elszenvedett szabálytalanság utáni reklamációért kaptunk figyelmzetetést. Pedig belülről érzem a futballisták törekvését arra, hogy a korábban „dumásnak” tartott baktai csapatot már ne bélyegezhessék meg.
Tóth János elárulta, nagy mozgás nem várható a baktai keretben, az lenne az igazi erősítés, ha az őszi csapat együtt maradna. Ha ez megtörténik, és jól sikerül a műfüves meccsekkel tarkított felkészülés, akkor megismétlődhet a tavalyi tavaszi remeklés. Ahogy a tréner mondta: „Baktára érdemes lesz tavasszal meccsre járni.”

A Baktalórántháza NB III-as csapatának őszi mutatói

Az őszi végeredmény: 8. 15 7 1 7 35–25 22
Hazai pályán: 2. 7 6 1 – 28–4 19
Idegenben: 14. 8 1 – 7 7–21 3
Megyebeli csapatok ellen: 5. 9 3 1 5 18–16 10
Más megyebeli csapatok ellen: 3. 6 4 – 2 17–9 12
A házi góllövőlista. 8 gólos: Szabó Róbert. 7 gólos: Gömze Antal. 6 gólos: Illés László, Marics Gábor. 3 gólos: Kozma József. 2 gólos: Lakatos István. 1 gólos: Rakóczi Zsolt, Tolnai Tamás, Balogh Zsolt.

- Bodnár Tibor -