Jegyzet: Kis párt és a torz...

Abból a sok forintból, amit éneklésért kapok, nem kell sokat tudni, csak bemondok pár nagyot. Mert az élet szolgája a kimondott szónak, megijesztem kicsit, nem kapsz jó szót holnap. Ladányi Tóth Lajos jegyzete.

Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat között a Kispál és a borz Sika, kasza, léc slágerének felütése. Mivel nincs más választás, a választások előtt óhatatlanul is szemben találja magát az ember az óriásplakátokkal, hallgatja a rádióhirdetéseket, peregnek a reklámfilmek, osztogatják a szórólapokat, kiaknázzák a lehetőségeket.

Mert megtehetik. Mert van miből. Mert ha nem is a csillagos ég a határ, azért bőven van mit a tejbe aprítani. Olyan állami pénzeket ajánlottak fel nagy kegyesen a különböző pártoknak a kelletésre, az ígérgetésre, a szimpátiaszerzésre, amely sok esetben pusztába kiáltott szó volt. Azonban ha a büdzséből futotta, ugyan miért ne használták volna fel a keretet? A nagyok lubickolhatnak, a kis pártoknak is csurran-cseppen...

Valójában az új választási törvény előírja: minden egyes politikai reklámról el kell számolnia a sajtóterméknek.

A közszolgálati médiumok minden országos listát vagy nemzetiségi listát állító párt hirdetését kötelesek voltak közzétenni, mégpedig egymást követően, és minden lista ugyanannyi időt kapott. A nem közszolgálati országos médiumoknak közölniük kellett a Nemzeti Választási Bizottsággal a reklámok közlésének szándékát. Ráadásul ezekért a hirdetésekért nem fogadhattak el ellenszolgáltatást. Magyarán lehetnek politikai hirdetések a kereskedelmi csatornákon – kizárólag ingyenesen.

Ezek után jogos a kérdés: akkor hová folyt el ennyi pénz?

Ladányi Tóth Lajos