Tudás, tanulópénz, hatalom…

Illusztráció
Illusztráció
Mint tudjuk, Magyarországon ingyenes a közoktatás. Ahogy persze ennek az ellenkezője is igaz, merthogy ténylegesen soha nem volt ingyenes. Matyasovszki József írása.

Nincs ebben semmiféle ellentmondás. Egyfelől miért is kérnének pénzt azért, amiről még Mark Twain is úgy nyilatkozott, hogy visszafogja a fejlődést, másfelől a családi költségvetéseken mindig jól lemérhető, ha tanul a gyerek, vagy akár egyszerre több is. Ha nem így lenne, nyilvánvalóan az intézmények és az önkormányzatok által adható iskolakezdési támogatásra se volna szükség, aminek az összege mindig attól függ, hol, s meddig ér a takaró.

Ha visszagondolok a saját életutamra, az én taníttatásom se volt soha egyszerű a két gyermeket egyedül nevelő édesanyámnak. Mert ugye nem jelenhettem meg akárhogy, a már akkor sem az egyen iskolaköpenyért rajongó kortársaim között. Aztán enni, utazni kellett, taneszközökre volt szükség, könyvekre, s még ki tudja, mennyi nem várt kiadás adódott. És ez így van ma is, ráadásul a költség annál magasabb, minél följebb szeretne valaki kapaszkodni a társadalmi ranglétrán. Ja, hogy az már nem a kötelező – alattvalóképzést nem meghaladó – kategória? Valóban.

Éppen ezért marad a suszter gyermeke többnyire a kaptafa közelében, miközben van, aki Angliában vagy épp Svájcban palléroztatja a csemetéjét, s tolja egyre feljebb a társadalom piramisának lépcsőin, ahogy tudja. Ki erőn felül, ki pedig játszva váltva meg az utód belépőjét az elit klubba. Teszi, mert a tudás – ott már tényleg – hatalom, a hatalomnak pedig borsos ára van. Persze később nyilvánvalóan vissza is hozza majd a pénzt. De ez már egy másik történet…

Matyasovszki József



További hírek a Magyarország kategóriából






hirdetés