Tudjuk-e, kit követ gyermekünk?

Akt.:
Tudjuk-e, kit követ gyermekünk?
© Fotó: Pixabay
Debrecen – A Z generáció tagjainak már nincsenek hagyományos példaképeik, nekik a virtuális barátok mutatják az utat.

– Mindannyiunknak szüksége van irányadókra, irányítókra, olyanokra, akik megmutatják, életünkben mihez érdemes igazodnunk. Ez az igényünk alapvető: ősidők óta szeretünk csoporthoz tartozni, kell, hogy önmagunkat egy közösségen belül értsük meg, ezért keresünk irányadó pontokat életünkben. Ilyen igazodási pontok a példaképek: azok, akiknek életútja valamilyen jelentést kap, és ez számunkra jelentőségteljes – mutatott rá Oláh Szabolcs irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője. A kommunikációs szakember elmondta, azok tudnak példaképpé válni, akik segítenek nekünk megérteni, kik vagyunk. Felkínálnak valamiféle magyarázatot a világra, de ezek fontossága idővel változik. Ezért lehetséges, hogy a kortársak is nagyon különböző példaképeket választanak maguknak.

A műsorszóró médiumok lehetővé teszik, hogy ugyanazzal a kisszámú médiaszereplővel találkozzon a nagyszámú közönség. Akár közösek is lehetnének az irányt adó személyiségek, ám mégsem így van. A fiatalok egyre kevesebbet néznek televíziót; másféle képernyő előtt töltik idejüket: okostelefonoznak. Ennek óriási következményei vannak. Ha megkérdezzük a 13–16 éves gyerekeket, kiket követnek, akkor – néhány közismert név mellett – nagyon különböző vloggerek, YouTuberek, influencerek nevét fogják mondani. – A kamaszok számára egyre kevesebb a közös hivatkozási alap: ebből a szempontból atomizálódik, szétdarabolódik gyermekeink társadalma. Számukra már nincsenek meg azok a nagy, generációs példaképek, amelyek korábban jellemzőek voltak – mondta Oláh Szabolcs. Ezért a legtöbb gyerek a maga világának megfelelően keresi a neki fontos személyeket: azokat, akik különböző csatornákon számukra izgalmas, érdekes tartalmakat nyújtanak.

Mobiltelefon a közösség ellen

Persze a gyerekek tisztában vannak azzal, kik az aktuális sztárok, véleményvezérek, melyek a divatos trendek. Ugyanakkor a maga külön világában az egyes gyerek kiválasztja a neki megfelelő tartalomgyártót, őt követi, feliratkozik a csatornájára, megkapja a tartalmat a mobiltelefonjára, és azt azon nézi. A gyerekekből nem tűnt el a csoporthoz tartozás igénye, ám kapszulában, elzárva folyik életük, és az okostelefonok is gátolják a közösség kialakulását. Ezt az ellentmondást kell megértenie ma a társadalomnak, és meg kell találnia a módot, hogyan kezelje. – A mai gyerekek nem buszon utaznak az iskolába, hanem autón visszük őket oda, iskola után pedig különórákra, majd hazaszállítjuk őket. A társasági élet szinte csak az iskolában, a szünetekben zajlik, s ez nagyon rövid idő. Mikor végre hétvégén találkozhatnak egymással, akkor nagyon örülnek ennek, de sokszor nem tudnak mit kezdeni egymással. A közös játék gyakran az egymás mellett, külön számítógépeken való játékot jelenti, vagy otthonról, telefonon tartják egymással a kapcsolatot, úgy játsszák ugyanazt a játékot. Tehát a digitális térben, gémerként élik meg a közösségüket. Hétköznap pedig azzal a tartalomgyártóval, aki válaszol a kommentjeikre – magyarázta a tanszékvezető. Ők ugyan – a szülők szerint – csak hétköznapi tetteket hajtanak végre, hétköznapi témákról közölnek valamit, de ezt a gyermek megnézi, hozzászól, a tartalom gyártója válaszol neki, s a virtuális térben folyó kommunikáció akár órákig is tarthat. – Ez egyfajta kötődést, a „virtuális barátság” illúzióját biztosítja – mutatott rá Oláh Szabolcs.

Mit tehet a szülő?

Nem könnyű átélni, hogy a gyerekek az iskolai napokon hat-nyolc órát, nem iskolain pedig tíz-tizenkettőt töltenek a telefonjukkal, miközben esélyünk sincs megtudni, milyen tartalmakat fogyasztanak vagy gyártanak. – Nagyon fontos lenne elérnünk, hogy a gyermekeink hajlandóak legyenek velünk beszélgetni arról, kik az igazodási pontok számukra. Ehhez a szülőnek és a tanárnak sokat kell tanulnia: érdeklődéssel kell közelednie a „digitális bennszülöttek” felé, hogy a kamasz beengedje őt abba a virtuális világba, amelyben él. Másképp nem tudjuk meg, milyen tapasztalatokat szereznek a Z generáció tagjai. Nem kitanítanunk kell őket arról, hogy ez nekünk tetszik-e vagy sem, ne ítélkezzünk! Legyünk nyitottak, próbáljuk megérteni, miért éppen az a tartalom köti le az érdeklődésüket! – hangsúlyozta Oláh Szabolcs.

PtkI








hirdetés