Frissítve:

Túlélőtúra lett a dél- afrikai edzőtáborból

Kerekes László Kerekes László
Kerekes László mélyvénás trombózissal és tüdőembóliával tért haza – de legalább hazatért.

hiba beküldése

Álomutazásnak indult, tortúra lett belőle. Kerekes László, a Nyírsuli atlétikai szakágának edzője már túl van a nehezén, így vállalta, hogy elmeséli, min ment keresztül Dél-Afrikában, a magyar dobóválogatott edzőtáborozása alatt. Ahogy a kereskedelmi televíziókban szokták mondani: figyelem, megrázó történet következik!

– Nem akarom sem fényezni, sem pedig sajnáltatni magam, így hát csak azért mesélem el a megpróbáltatásaimat, hogy mások is tanuljanak belőle – indította a történetet Kerekes László, aki húsz nap helyett majd’ egy hónapot töltött Potchefstroomban. – A történethez tartozik, hogy harminc éve egy műtéti beavatkozást követően a jobb lábamban mélyvénás trombózist kaptam, innentől kezdve örök mozgásra voltam ítélve, ami nem esett nehezemre, hiszen sportoló voltam, majd edző lettem. Decemberben úgy alakultak a dolgaim, hogy hanyagoltam a mozgást, nem jártam futni, mint előtte, fel is ugrott vagy tíz kiló. Aztán jött a január végi indulás, boldog voltam, hogy végre ilyen lehetőséghez jutottam, hogy ennyi év után szóba jött a nevem a válogatott keretnél. Úgy voltam vele, hogy majd Dél-Afrikában az elmaradt edzéseket is pótolom, és persze az is motivált, hogy tanítványomat, Szikszai Róbertet a lehető legjobb formába hozzam a tavaszi-nyári feladatokra.

Alig kapott levegőt

Aztán 11 órányi utazás után leszállt a 24 tagú magyar delegációt is szállító gép Johannesburgban, ahonnan még két órás buszozás várt a küldöttségre. Az első tünetek ekkor jelentkeztek.

– Elkövettem azt a hibát, hogy kevés folyadékot ittam, és az utazás alatt nem is mozogtam, hogy ne zavarjam a mellettem ülőket – folytatta a történetét a 48 éves edző. – A kétszázegy centimmel és a százharmincnyolc kilómmal szinte egy helyben ültem végig a majdnem félnapos utat, ezzel is elősegítettem a vérem sűrűsödését. A megérkezés után már éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt, de ezt betudtam a klímaváltozásnak, hiszen közel negyven fokkal mértek többet Dél-Afrikában, mint itthon, meg aztán magaslaton is voltunk. A két diszkoszvető, Szikszai Róbert mellett Huszák János tartozott hozzám, úgy voltam vele, a munka majd eltereli a gondolataimat a rosszullétemről.

Az első edzés előtt hamarabb kimentem a pályára, hogy lefussam a korábban hetente többször, minden gond nélkül teljesített futóadagomat, a tíz kilométert. Kétezer métert bírtam, de másnap már csak háromszázat. Olyan légszomjam lett, hogy félre kellett állnom. Innentől kezdve egyre rosszabb lett az állapotom, a szállodai egy emeletet sem bírtam megmászni a lépcsőn anélkül, hogy utána ne sötétült volna el előttem a világ, éjszakánként alig tudtam aludni és egyre inkább fájt a bal lábam. A korábbi trombózisomból adódóan a jobb vádlim hat-nyolc centivel volt vastagabb, ez a különbség szinte teljesen eltűnt, így kezdtem biztosra venni, hogy újra ezzel a betegséggel van dolgom.

A hordágyasok is megijedtek

Ha csak annyi lett volna… Nem volt ugyanis mit tenni, orvoshoz kellett fordulni, ahol kiderült még egy, s más.

– Egy végigvirrasztott éjszaka után, két nappal a hazaindulás előtt jeleztem a gondomat, és azonnal mentőt hívtak értem a szállodába – beszélt a történet egyre drámaibb részleteiről Kerekes László. – A hordágyat cipelők nem örültek, amikor meglátták, mekkora embert kellene levinniük az emeletről, de fellélegeztek, amikor kiderült, hogy járni azért tudok… Minden igényt kielégítő magánkórházba vittek, ahol addig szóba sem álltak velem, amíg ki nem fizettük a szállítás átszámítva huszonhatezer forintra rúgó összegét. Hiába hivatkoztunk a biztosításra, fizetni kellett, ahogy a későbbiek során is. Az ultrahangos vizsgálat után megállapították a mélyvénás trombózist, az orvos pedig közölte, minimum hathetes kezelésre van szükség, és be kellett látnom, nem is álmodhatok arról, hogy két nap múlva repülőre ülhetek.

Annyi engedményt adott, hogy nem kellett kórházban maradnom, hanem a szállodában is kezelhettem magam a véralvadás elleni injekcióval, amelyet száznégyezer forintnak megfelelő randért váltottam ki a patikából. Annyi vigasztalt, hogy Pars Krisztiánnal az élen öt magyar még maradt egy hétre, így nem maradtam egyedül.

Amíg az olimpiai bajnok és társai edzettek, addig viszont Kerekes László a négy fal közé volt zárva, így aztán mindenféle gondolatok forogtak a fejében. Meg aztán újabb gondok is jelentkeztek.

Vérrög – hét helyen is

– Továbbra sem voltam jól, de nem is a fizikai fájdalom volt leküzdhetetlen, hanem az, hogy folyamatosan azon agyaltam, mikor fogok hazamenni innen – így a korábbi válogatott versenyző. – Közben a biztosító is felvette velem a kapcsolatot, sokat kellett telefonálnom, annyit, hogy a társaság le is tiltotta a hívásaimat, hiába közöltem velük, hogy bajban vagyok. Közel húsz évnyi előfizetői hűség után nem ezt vártam volna… Még szerencse, hogy Pars Krisztiánék tartották bennem a lelket, az ő valamint, a technikai vívmányok segítségével azért tudtam kommunikálni az itthoniakkal.

Sokat köszönhetek a veszprémi kalapácsvető olimpikonnak, Orbán Évának is, ő volt az, aki elkísért az orvosi kontrollra, ő segített átírni a repülőjegyemet is. Merthogy akkor már elhatároztam, kerül, amibe kerül, a következő hétvégén velük hazamegyek, akármennyire is tiltja az orvos. Márpedig az orvos megtiltotta, hiszen az újabb vizsgálat során kiderült, vérrögöt is találtak a tüdőmben. Nem egyet, hetet! A kedélyállapotomat nem javította, hogy szembe kellett néznem a tüdőembóliával is. A doki továbbra is ragaszkodott a hathetes kezelési időhöz, én meg ahhoz, hogy haza akartam menni, még ha tudtam is, ezzel az életemet kockáztatom.

Az olimpiai bajnok segített

Az orvos végül széttépte a papírokat, újakat gyártott, majd útjára engedte a magyar óriást, aki kevés híján így is lemaradt a repülőről.

– Egy-két nappal az indulás előtt csak készpénzzel lehetett fizetni a tikettért, ha nincs Pars Krisztiánnál némi pénz, akkor aranyáron sem tudtunk volna hozzájutni a jegyhez – ért a végkifejlet közelébe Kerekes László. – A beszállás előtt csak a negyedik vagy ötödik próbálkozásra fogadta el a beléptető a jegyemet, beleizzadtam, amíg ki nem gyulladt a zöld lámpa. Aztán kiderült, a többi magyarnak lejárt a kint tartózkodási vízuma, megfordult a fejemben, mi történik, ha nem engedik tovább őket velem, de szerencsére megúszták pénzbüntetéssel. Az injekciókat is fel kellett csempésznem valahogy a gépre, mert ha bevallom, hogy milyen betegséggel akarok utazni, tuti, hogy bezárják előttem az ajtót és kórházba küldenek. Közben pedig tudtam, ha miattam kell kényszerleszállást végrehajtania a gépnek, akkor annak a költségeit rám hárítják. Már ha túléltem volna az egészet…

Túlélte! A gép gond nélkül leszállt, Kerekes László pedig a hazatérés után a nyíregyházi kórház felé vette az irányt.

Kerül, amibe kerül

– Amikor Pikó Károly doktor – akivel kintről is tartottam a kapcsolatot, és rengeteget köszönhetek neki – meglátott, és belenézett a papírjaimba, csak annyit mondott: innentől kezdve minden vasárnap menjek templomba, mert az csak a jóistennek köszönhető, hogy ezt az egészet túléltem – mondta a hazaérkezésről Kerekes László. – Egy hétig kezeltek, most már teljesen jól vagyok, azt leszámítva, hogy a legyengült szervezetemmel elkaptam az influenzát. Három hónapig semmilyen fizikai munkát nem végezhetek, de mi ez ahhoz képest, hogy itthon vagyok, megölelhettem a lányomat valamint a hetvennégy éves édesanyámat, akinek biztos, hogy ki fog esni a kezéből az újság, ha elolvassa, mert a teljes igazságot nem tudta. Azt viszont sejtette, hogy valami nem stimmel velem, és tudom, hogy sokat pityergett miattam.
Ezek után sokadlagos a kérdés, de mégis: mennyibe fájt a „jutalomút” a trénernek?
– Úgy ötszázezer forint pluszköltségem lett, de jobb tartozni ennyivel valakinek, mint alulról szagolni az ibolyát.

Ezzel azért egyet lehet érteni.

Ebből nagy dobás is lehet

Ha valami, akkor az vigasztalhatja Kerekes Lászlót, hogy tanítványa, Szikszai Róbert a jelek szerint bombaformába került Dél-Afrikában. Csak viszonyításképpen: tavalyelőtti egyéni rekordját fél év alatt közel hét méterrel javította meg a nyírsulis versenyző (58.04), aki azóta a felnőttek által használt kétkilós szerrel is tud már 54.42-t.

És hogy hol tart most pontosan a junior diszkosszal? Szikszai edzéseredményei már most olyan kiválóak, hogy valami egészen nagy dobásra van kilátás a nyári korosztályos Európa-bajnokságon!

A SZON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!



Helga, a nap szépe

Helga 26 éves kazincbarcikai lány. Szereti a meglepetéseket és szeret meglepetést okozni. A képeit barátnőinek küldi és párjának.
tovább »

További hírek a Sport kategóriából
Szpari: az MTK ellen idegenben, a Haladás ellen itthon
Az MLSZ-ben elkészítették a labdarúgó NB I teljes őszi idényének és a tavaszról előrehozott két forduló [...] tovább »
Élő tv-sportközvetítések – Kedd, szerda
Budapest, 2014. szeptember 16., kedd (MTI) - A keddi és szerdai élő sportközvetítések a hazai televíziókban: tovább »
DVTK: Szombaton jön az FTC, vasárnap a Szpari
Az MLSZ-ben elkészítették a labdarúgó NB I teljes őszi idényének és a tavaszról előrehozott két forduló [...] tovább »
Szorosabb együttműködést tervez a NOB a Nemzetközi Fair Play Bizottsággal
Budapest, 2014. szeptember 15., hétfő (MTI) - Szorosabb együttműködést tervez a jövőben a Kamuti Jenő elnök [...] tovább »
Térdműtét vár Hornyák Ágnesre
Győr, 2014. szeptember 15., hétfő (MTI) - Térdsérülés miatt meg kell műteni Hornyák Ágnest, a Bajnokok [...] tovább »
Még több kategóriábol »


Login2


Autentificati-va sau adaugati un comentariu pe TION.ro

Autentificati-va pe TION.ro:




Elfelejtetted a jelszavad?

Comentati pe TION.ro:

Completati numele si e-mailul dvs. in casutele de mai sus pentru a putea comenta ca utilizator neinregistrat.

Új felhasználó regisztrálása