Helyi közélet

2017.02.21. 11:17

Felszámolni a múlt fehér foltjait

Nyíregyháza - Az volt a cél, hogy az idők tanúinak fájdalma soha ne merüljön feledésbe.

Nyíregyháza - Az volt a cél, hogy az idők tanúinak fájdalma soha ne merüljön feledésbe.

Két helyszínen is a második világháború egyik legnagyobb magyar tragédiájára, a málenkij robotra emlékeztek hétfőn Nyíregyházán. Nemzedékek párbeszéde volt ez a nap, amikor a munkatáborok poklából hazatértek, az ő utódaik, s a jelen fiataljai fordították figyelmüket egymás felé a megyei levéltárnak és a Zrínyi Ilona gimnáziumnak köszönhetően.

Hat településen jártak

A közös munkának a tisztelgő programon kívül egyéb gyümölcse is lett: egy filmdokumentum, egy kiállítás és egy világháborús adatbázis, s mindez azért, hogy az idők tanúinak fájdalma soha ne merüljön feledésbe.

Az Amit még megtartott az emlékezet… Beszélgetések a málenkij robot szabolcsi, szatmári, beregi túlélőivel című filmet délelőtt láthatta a főként gimnazistákból álló közönség. Készítői egy tudásvágytól fűtött és érzékeny lelkületű diáklány, Molnár Eszter és tanára, dr. Szilágyi László voltak, akiknek a megyei levéltár adott a forgatáshoz segítséget.

– Összesen 6 településre – Záhonyba, Vállajra, Mérkre, Gávavencsellőre, Rakamazra és Lónyára jutottunk el – avatott be a részletekbe a családi érintettsége okán is elhivatott kutató-pedagógus, akinek két nagyapja is harcolt a világháborúban. Mindkettő fogságba esett, de szerencsésen mindketten haza is térhettek.

– Volt, ahol már csak hozzátartozókat találtunk, de 10 túlélőt így is sikerült megszólaltatnunk, ami azért is nagy dolog, mert tulajdonképpen a 24. órában vagyunk, s egyre kevesebb a tanúságtévő. Volt olyan szereplőnk is, aki életében először beszélt a vele történtekről. Több mint 20 órányi anyag jött össze, amiből sikerült egy negyvenperces filmdokumentumot összeállítanunk. Ez mostantól az iskolai órákon is bemutatható, s egy hiányállapot felszámolására is alkalmas. Mert időnként vagy azért üresek a tekintetek egy iskolában, mert nincsenek kapaszkodók, vagy azért, mert valami miatt a családtörténet lapjai is üresen maradtak – mondta el az etikát és történelmet tanító pedagógus.

A délutáni programról már a megyei levéltár igazgatója, Kujbusné Mecsei Éva adott összefoglalót lapunknak. Elmondta, hogy a közgyűjtemény dolgozói másfél éven át dolgoztak egy megyei adatbázison, így állítva emléket az elhurcoltaknak.

– A közelmúltban éppen a 20. század tragédiáit térképeztük fel, s a kárpátaljai Szolyván járva szembesültünk vele, hogy amíg a mi megyénkben alig tudtunk valamit a deportálásokról, odaát olyan alapossággal tárták fel a málenkij robot történetét, hogy az emléktáblájukon név szerint is szerepeltetni tudták a településekről elhurcoltakat.

Hogy a fiatalok is megismerjék

– Ekkor úgy döntöttük, mi is megpróbáljuk felkutatni a saját forrásainkat. Két évvel ezelőtt pedig az Arcok és könyvek sorozatban Molnár Erzsébetet és Bocskor Andreát hívtuk meg, hogy a kárpátaljai történetírásról beszélgessünk, akik éppen akkor mutatták be Brüsszelben a málenkij robothoz kapcsolódó kiállításukat. Hozzánk is ezt az anyagot hozták el most magukkal – mutatott körbe az intézményvezető.

S mivel kötelezőnek érezték, hogy a deportálások történetét a középiskolás diákokkal is megismertessék, két elismert vendéget is meghívtak. Stark Tamás, az MTA kutatója az országos események vizsgálati eredményeiről számolt be, Molnár D. Erzsébet pedig a kárpátaljai történésekről beszélt hallgatóságának.

Családok, történészek is használhatják

– A saját iratainkat átnézve döbbentünk rá, mennyire hiányosak a forrásaink, s jobbára csak a szolgabírák feljegyzései között találtunk néhány listát – mesélt a világháborús adatbázis munkálatairól Kujbusné Mecsei Éva levéltár-igazgató.

– Így települtünk át az Országos Levéltárba, ahol 372 „hadifoglyok” címkével ellátott doboz külügyminisztériumi irategyüttesét dolgoztuk fel az útmutatóikra támaszkodva. Sajnos ezt követően is maradt hiányérzetünk, ugyanis Beregsurányról például egyetlen nevet sem találtunk. Végül a kormányhivatal, majd a polgármesterek voltak a segítségünkre. A helyi emlékezetre alapozó iratokból és a korábbi gyűjtésből közel hétezer név jött össze. Ezeket egyelőre digitálisan jelentetjük meg, de később könyv formájában is szeretnénk közreadni. Ám fontos leszögezni: ezt a kutatást még most sem tekinthetjük végérvényesen lezártnak – tette hozzá az intézményvezető.

KM-MJ

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában