Üdvözlet az ipszilonnak

Üdvözlet az ipszilonnak
© Illusztráció: getty images
Már a főiskolán megtanították nekünk – a tárgyat úgy hívták: vezetéselmélet –, milyen egy jó vezető. Arra viszont soha nem akart senki magyarázatul szolgálni, hogy az esetek többségében miért nem találkozott a valóság a papírformával. Matyasovszki József jegyzete.

A szabadgondolkodók persze sejtették: erről is a politika tehet, ami úgy rakott vezetőket az emberek nyakába, hogy csak kivételes esetben volt elvárás a szakmai, irányítói rátermettség. Persze sem a tananyag, sem a szokásjog nem változott hosszú időn át, a többség pedig – beleértve engem is – beletörődött, hogy ez már csak így marad.

Ezért is örülök, amikor ma azt olvasom, hogy a változást az ügyben a gyakran túlzottan magabiztos, követelőzőnek és nagyszájúnak tartott Y-generáció fogja kikényszeríteni. Azok az 1980–99 között születettek, akik 2,2 millióan már ma is munkavállalók. Ők ugyanis nem csak tanulják, de el is várják, hogy egy vezető legyen őszinte és tisztességes, mutasson példát hatékonyságból és kreativitásból, legyen megközelíthető, empatikus, s ne csak az urat játssza. Legyen szem a láncban, aki együtt húz a csapattal! Már csak azt remélem, ennek a generációnak a tagjait nem lehet majd megfélemlítéssel rávenni, hogy feladják az elveiket.

Matyasovszki József








hirdetés