Új terveket hozott a szél

Új terveket hozott a szél
© Fotó: Racskó Tibor
Az volt a legfurcsább, hogy nem sírtak az emberek. Annak ellenére, hogy sokaknak egy élete munkája ment tönkre alig negyedóra alatt, nem omlottak össze, nem hibáztattak senkit – ugyan, kit is lehetne? –, hanem arról beszéltek, vajon hogy lesz ezután. Száraz Ancsa írása.


Milyen furcsa az élet: ha hétfőn este megkérdeztük volna őket arról, hogy milyen terveik vannak, talán egy rövid balatoni nyaralásról beszéltek volna, esetleg biciklitúráról a gyerekekkel, vagy arról, hogy az uborkapénzből megveszik végre azt az edzőcipőt, amiről hónapok óta sustorognak a kicsik. Kedden reggel a viharos szél elfújta az álmaikat, semmissé tette a terveiket. Pontosabban újakat hozott a régiek helyett. Mert most nincs más céljuk, mint hogy ismét tető legyen a fejük felett, ez pedig felülírja a nyaralást, a túrát, a lábbelit.

Amit kedden láttam, az más volt, mint az elkeseredettség – bármekkora is a baj, volt benne sok-sok emberség. A pedagógus a tanítványait sajnálja, akiknek mindenük odalett, a nagymama azt mondja, a hitelt majdcsak visszafizetik valahogy, az önkéntes tűzoltó pedig addig segít, amíg teljesen ki nem merül. A polgármester lécet ad és fóliát – na meg lelket önt azokba, akik elképzelni sem tudják, hogyan tovább. Ez utóbbi a legnehezebb, de talán erre van a legnagyobb szükség – akkor is, amikor a cserepek újra a helyükre kerülnek.

Száraz Ancsa








hirdetés